Fel a kezekkel, Démon!

A szexis urban fantasyt sejtető borító ellenére Diana Rowland sorozatindító kötete, A Démon jele, élvezhető krimi is egyben. Piros pont.

Kara Gillian frissen kinevezett gyilkossági nyomozó egy amerikai kisvárosban ahol az eddigi legnagyobb rendőrségi szenzáció egy rituális sorozatgyilkos, aki több éves szünet után most újra gyilkol, és egyre kegyetlenebb. Kara szakértőnek számít a témában, mivelhogy szakképzett démonidéző, noha erről senki sem tud. De mivel emiatt beleásta magát az ügy aktáiba mégis Ő vezetheti a nyomozást a Jelfaragónak nevezett gyilkos után. Ehhez még a nyakába kap egy halom irigy rendőrből és egy túlságosan jó megfigyelőképességgel rendelkező, de jóképű, FBI ügynökből álló speciális egységet. Karának a titkos életéről mit sem sejtő rendőrök között kell felgöngyölítenie az ügyet, ami úgy tűnik igenis misztikus eredetű. Ha ez nem volna elég egy idézés alatt véletlenül egy veszélyesen gyönyörű Démon Lordot is áthív a másik világból, aki ezután az álmait kísérti.

Diana Rowland könyve kellemes meglepetés volt nekem, mert klasszikus szexis paranormális románcra számítottam némi történettel, de ennek éppen az ellenkezője történt. A krimi szál dominált, de ez nem vált a könyv kárára. Volt rendőrként az írónó hitelesen le tudta írni a nyomozási folyamatot és a rendőrségi hierarchiát, ami magyar embernek elég bonyi elsőre. Szerencsére azért a démonok világa és az erkölcsrendjük is legalább ilyen szépen ki lett dolgozva, így mindkét világ realisztikus volt. Már amennyire egy démondimenzió az tud lenni.

Számomra a karakterek is kicsit háttérbe szorultak az izgalmas történet mögött, nem is tudtam őket annyira megszeretni, mint a könyvet általában. Kicsit furcsálltam a gyors kapcsolatépítéseket, főszereplőnk Kara ugyanis először magányos farkasként mutatkozik be, de aztán pikk-pakk legjobb barátot és szeretőt talál magának.  Szintén meglepő, de nem mondanám, hogy hátrány, hogy a mindent elsöprő szerelem is elmarad, ami a hasonló könyvekre jellemző. Ugyan van benne kellő és elviselhető mennyiségű érzékiség a csábító Démon Lord jóvoltából, de nincs nagy románc, a nyomozás végig fő prioritás marad.

A nyomozást tekintve a Jelfaragó kiléte az utolsó pillanatig rejtély marad, én nem tudtam kitalálni ki az. Kicsit talán túl random is volt, ahogy felbukkant, talán egy kevés utalás a személyére jobban megmozgattam volna az agyam. De mondjuk Kara jellemzően többször is nélkülünk gondolkodik a könyv alatt és váratlan felfedezéseit csak később osztja meg velünk, ami szép teljesítmény tekintve, hogy az Ő szemszögéből látjuk a történetet. Ez talán kicsit furcsa, de nem rontja el a könyvélményt.

A könyvben ugyan lezárul a nyomozás, de elég sok elvarratlan szál marad a következő két könyvre, ami egyelőre csak eredeti nyelven olvasható, de reméljük, hamarosan magyarul is megjelenik. Az irónő egyébként még nem tudja, hány Kara Gillian történetet olvashatunk majd összesen, de még három biztosan jön. Hadd jöjjön!

Diana  Rowland: A Démon Jele
(Mark of the Demon)
Démonlátó sorozat 
Kelly Kiadó

A sorozat további részei:

• A démon jele (Mark of the Demon)
• Blood of the Demon
• Secrets of the Demon

TRIVIA

Diana Rowland elég merész a könyvei témaválasztását illetően. A démonok után a másik könyvsorozatának főhőse egy újan átváltozott zombi, aki a hullaházban kap munkát, hogy mindig friss húshoz jusson. Juj. De azért érdekes lehet...  Részletes tartalom itt.

A Top10 legtökösebb csaj

Volt már pasilista bloggertársamnak, pszychének köszönhetően, úgyhogy most álljon itt a ellenpontozásul egy 10-es toplista a urban fantasy irodalom és fantasy/paranormális televízió legtökösebb csajaiból. Vigyázat, egyes pontoknál spoilerveszély!

A rangsorolás a személyes kedvenceimet tartlamazza pszyche ajánlásaival, de kíváncsi vagyok mindenki 10-es listájára, vagy kedvencére, aki lemaradt erről az értékelésről!

Badass-csajokra fel!



10. Elena Deveraux

Honnan? Angyali vadász (könyvsorozat)

Különleges képessége: született vámpírvadászként kiszagolja a vámpírokat, később angyallá válik, innentől gyorsan gyógyul, örökké él, és tud repülni is.

Elena született vámpírvadász, akit a múltjában bekövetkezett tragédia sarkallt arra, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Kiáll magáért, és néha ugyan ostobaságokat csinál erőfitogtatás címén, de kordában és maga mellett tud tartani egy arkangyalt nem is beszélve egy csomó kanos vámpírról. Aztán később saját szárnyakat kap, amit irigylek tőle, noha kényelmetlenek lehetnek. Szeretem a szárnyakat.

9. Cat Crawfield

Honnan? Cat és Bones vámpírvadász sorozat (könyvsorozat)

Különleges képessége: félvámpírként gyorsabb, erősebb és hosszabb életű az embereknél, valamint gyorsabban gyógyul, soha nem volt beteg és tökéletesen lát a sötétben.

Cat-et amatőr vámpírvadászként ismerhettük meg a könyvsorozat első kötetében aki elég bizonytalan önmagában. Bosszúból gyilkol és zárkózott, szégyenlős. Bones, a vámpír szerelme, ezt hamar kineveli belőle és belevaló, jól képzett katonává válik, aki most már elfogadja magát. Néhány karakterhiányossága azért akad, ezért került a listán ilyen alulra. A munkájában, a vámpírirtásban ugyan kemény, de Bones iránti érzéseiben meg túlzó: eszméletlenül féltékeny és birtokló, mindent és mindenkit félredob a szerelméért, ugyanakkor nem hajlandó azt nyilvánosan a mesterének nevezni, még akkor se ha ez megmentené az életét. Ellentmondásos? Kicsit…

8. Sookie Stackhouse

Honnan? True Blood (tv-sorozat és könyvsorozat)

Különleges képessége: tündér vérvonalának köszönhetően gondolatolvasó és általánosan immunis a mentális befolyásolás ellen, a tv-sorozatban fotokinézissel bővül a lista

Gondolkodtam rajta, hogy beletegyem-e egyáltalán a listába Sookie-t. A néha ostoba megjegyzései, virágos ruhácskái, meggondolatlansága és érzelmi labilitása ellene szólt, de végül a könyvsorozatbeli énje miatt bekerült a Top10-be. Sookie a regényekben jóval magabiztosabb és önállóbb, és mindig a dolgok elébe megy. No meg persze nem egy vámpír, tündér meg egyéb lény halála kötődik a nevéhez. Ha a halálozási rátát nézzük, akkor tökös csaj!

7. Jaz Parks

Honnan? Jaz Parks sorozat (könyvsorozat)

Különleges képessége: érzi a vámpírokat a Szellemszemével (meg a reavereket), asztrál projekcióra is képes

Jaz katonai családból származik, így azt mondanám a tökösség a vérében van. Talán ő annyival tűnik ki a többi hősnő közül, hogy nincs nagy nemezise, nem mókából teng-leng a természetfeletti körül, hanem mert ez a munkája, mint a paranormális ügyekkel foglalkozó CIA csoport tagja. És a csaj a munkáját nagyon komolyan veszi, vámpír partnerével Ő vadássza le az összes vámpír, boszorkány és egyéb emberfeletti nagykutyát. Sajna hazánkban kevéssé ismert, mert az első könyv után nem került kiadásra a sorozat többi része magyarul, pedig megérdemelné.

6. Anita Blake

Honnan? Anita Blake, a vámpírvadász (könyvsorozat és képregény)

Különleges képességei: én már rég elvesztettem a fonalat, igazából Anita mindenre képes. Talán kiemelendő, hogy Nekromanta.

Anita Blake annak a tipikus példája számomra, ami már túlmegy a szerethető tökös csaj kategórián, de mindenképpen helye van egy ilyen listán. A halottkeltő szókimondó, néha túlságosan is. Durva, néha túlságosan is. Követhetetlen a szexuális élete, de az mindig. A sorozat elején még bejött Anita kemény stílusa és tartása, de ez a sorozat vége felé gyorsan semmivé lett. Főleg a tartása. Kár érte.

5. Rose Hathaway

Honnan? Vámpírakadémia (könyvsorozat)

Különleges képessége: dhampirként erősebb és gyorsabb az embereknél, belelát barátnője, Lissa fejébe a különleges kapcsolatuk folytán

Rose már tinédzserként is éretten gondolkodó nő, akinek a legfontosabb az életben, hogy testőrként megvédje legjobb barátnőjét és kiálljon a szerelme mellett. Rose már a tanulóévei alatt is erősebb és jobb, mint a képzett testőrök, viszont a nagy szája és heves természete miatt gyakorta bajba kerül. Na de mindezt az igazság nevében. Gyakorlatilag egymaga veszi fel a harcot az egész vámpírtársadalommal és nincsen más fegyvere, csak egy karó, az ökle, az esze meg a csípős szája. Tényleg nem bír csöndben maradni, viszont hűséges barát és szerető.

4. MacKayla Lane

Honnan? Tündérkrónikák (könyvsorozat)

Különleges képessége: sidhe-látó, aki látja a világunkban láthatatlanul mozgó tündéreket (rosszat és jót), valamint az érintésével átmenetileg megfagyasztja őket, érzékeli a tündérek szent tárgyait

Mac elég messziről indult a tökös csaj versenyben, hiszen mikor az első könyvben megismertük még rózsaszín körmű déli lányka volt, akinek a legfontosabb programja a napozás. Írországba lépve belecseppent a természetfelettibe, valamint találkozott néhány elég erőteljes férfival, akikkel szemben nem maradhatott védtelen. Így hát megacélozta magát, elővette a vele született makacsságát és ügyesen manőverezve a rajta uralkodni próbáló pasik között egymaga vette a kezébe a sorsát. Bravó, Mac. Sidhe-látónkból hamar harcos amazon lett, de szerencsére eközben nem vesztette el a humorát, csak a szivárványszínű szoknyáját.

3. Katherine Pierce vagy Katerina Petrova

Honnan? Vámpírnaplók (tv-sorozat és könyvsorozat)

Különleges képessége: ami a vámpíroknak általában (erő, gyorsaság, halhatatlanság, igézet, stb.) plusz kivételes intelligencia amivel mester módon tud manipulálni másokat

Katherine-t nem érdekli senki és semmi más csak a saját bőrének épsége és ezért hajlandó mindenen és mindenkin átgázolni. Az esetek nagy százalékában nem tudhatjuk, hogy éppen kinek az oldalán áll, vagy kit akar átverni, úgyhogy ahol Katherine ott van számítani lehet egy kis csavarra. Azonban nem olyan tökéletes a gonosz csaj imidzse, mint szeretné, mert azért látjuk, hogy titkon törődik azokkal akiket szeret vagy szeretett, hiszen gyakorta segít két előző szeretőjének Stefannak és Damonnak. Persze csak ha ez nem ütközik a saját érdekeivel, mert akkor kegyetlenül átveri őket. Az eszes terveivel, fanyar humorával és epés megjegyzéseivel messze ő a legszórakoztatóbb női karakter a sorozatban. Bronzérem!

2. Daenerys Targaryen

Honnan? Trónok harca (tv-sorozat)/A Tűz és Jég Dala (könyvsorozat)

Különleges képessége: tűzálló és sárkányoknak ad életet és szelídít (ez milyen király már! Nem?)

A Targaryen ház sarja nálam már a sorozat utolsó pillanatával kiérdemelte volna az ezüstöt, amikor a hamvakból feltámadva a testén a sárkányokkal felemelkedik a férje sírjából, de még ennél is impozánsabb a fejlődéstörténete. A szende szűzlányból, akit a bátyja gyakorlatilag odadob egy vadembernek az első széria és könyv végére vad és magabiztos barbár királynő lesz, aki ha kell véres lószívet eszik, hogy bizonyítsa erejét és hűségét, máskor meg rezzenéstelen arccal végignézi, hogy a bátyját forró arannyal koronázzák meg. Ilyen az igazi kemény csaj!

1. Buffy Summers

Honnan? Buffy a vámpírok réme (tv-sorozat)

Különleges képessége: A Kiválasztott, azaz született vadászként rendkívül erős

Az eredeti - The Ultimate - vadász, aki kemény körrúgásokkal osztotta a ráncos homlokú vámpírokat. Kivéve a csiniket, azokkal inkább ágyba bújt (Angel, na meg a Billy Idol wanabee Spike esetében). A sorozat és Buffy sem vette túl komolyan magát, kedvenc vámpírvadászom gyakran kísérte halálos csapásait csípős megjegyzésekkel, vagy a pop-kultúrából vett utalásokkal. Kiválasztott státusza és ereje ellenére Buffy sohasem volt magányos hős, mint Harry Potternek, neki is szüksége volt a barátaira, talán ezért nem lépi át azt a határt a kemény csaj és a hihetetlen-módon-egyedül-lenyomok-mindenkit-csaj-között. Nekem Buffy az alap, még akkor is ha gagyi egy kicsit. Valamint mindezidáig az egyetlen sorozat amit összesen háromszor láttam az elejétől végéig. Néhány részt többször…

Minden ég, ha elég forró a láng

A Vízköpő nem az a tipikus regény. Először azt akartam írni, hogy nem az a tipikus romatikus regény, vagy nem az a tipikus misztikus regény, de igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik kategóriába kellene sorolni, úgyhogy maradok a meghatározatlanságnál és titokzatoskodásnál, és talán ezzel maradok leginkább hű a könyv szelleméhez. Nem tudom, hogy kinek kellene ajánlanom ezt a könyvet, mert magam sem erre számítottam, mikor nekikezdtem, és lehet, hogy ha tudom valójában milyen könyv ez, nem is kezdek neki. De nagyot veszítettem volna, ugyanis hosszú idő óta ez a leginkább magával ragadó könyvélményem és még csak nem is szeretem ezt a stílust annyira.

A történetet az író saját nézőpontjából ismerhetjük meg, noha ez egy kis csalás, hiszen a könyv írója minden kétséget kizáróan egészséges és nem ezzel a múlttal rendelkezik, de ne öljük meg a varázst és fogadjuk el, hogy egy drogos/pornószínész/ateista/általánosan hitetlen alak meséli nekünk a valós történetét. Gyakoroljuk a vakhitet, jelentős szerepe lesz a történetben. Névtelenségbe burkolózó narrátorunk történetébe in medias res kapcsolódunk be, mikor kábítószerektől bódult állapotban autóbalesetet szenved és súlyosan összeégve a kórházba kerül. Nyomon követhetjük a gyógyulásának kezdetét, amely tévés zsargonnal élve a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz aprólékos részletessége folytán. Nem kevésbé felkavaró részleteket tudhatunk meg főhősünk életéről a visszaemlékezései alatt és öngyilkos gondolatairól a jelenben. Több helyen olvastam, hogy ez a rész szörnyen unalmas én azonban - lehet hogy bizarr módon - de élveztem. Szerintem sokat adott hozzá a karakterhez, és mélyebben bele tudtam élni magam a szenvedéseibe, hogy pontosan tudtam, hogy mit él át. Egy-egy fájdalmas beavatkozás leírása közben szinte én is rosszul éreztem magam és azt kívántam legyen vége. Azon kívül emlékeztetek mindenkit, hogy Umberto Eco a Rózsa nevébe szándékoltan 200 oldalnyi dögunalmas leírást rakott bele, csak hogy akinek van ereje átrágni magát rajta, az méltó legyen a jóval izgalmasabb folytatásra.  Nem mondom, hogy itt ez lett volna az író célja, és míg a Rózsa Neve elején tényleg szenvedés volt átjutni, itt azért nem ilyen durva a helyzet.

Az igazi gyógyulás azonban csak akkor kezdődik el, mikor a kórházi ágy mellett megjelenik a titokzatos Marianne, aki állítása szerint a 14. században már a szeretője volt főhősünknek. Marianne szobrász, aki vallásos áhítattal szabadít ki vízköpőket a kővekből, hogy aztán szívvel lássa el őket. Gyakori látogatásai során az osztályon csodálatos meséket mond a szerelemről és az önfeláldozásról, valamint saját középkori szerelmük történetéről. A férfi nem tudja, hogy Marianne történetei igazak vagy egy labilis elme kitalálmányai, mindenesetre a meséi gyógyítják a lelkét ennek az eddig szeretet nélkül élő embernek.

Látszólag a könyv felépítése egy katyvasz, a rövid fejezetek megjósolhatatlan sorrendben szólnak a férfi betegségéről és jelenéről, múltbéli emlékeiről, Marianne meséiről, vagy némelyik csak amolyan magyarázó szösszenet, de valahogy ez az egész a végére szépen összeáll. Nem mondom, hogy nincsenek sötét foltok, de azt hiszem nem is lenne igazi misztikus történet, ha az embernek mindent a szájába rágnának. Noha nincsenek elvarratlan szálak, akadnak olyan részek, ahol szabad a saját gondolattal kitölteni a hiányokat, el lehet dönteni, hogy hiszed vagy sem.

Tulajdonképpen furcsa kettősség jellemzi ezt a könyvet, mert egyrészről lélekemelő mese a szerelem erejéről, másrészről, viszont a stílusa nem kifejezetten költői. Sötét és alpári a humora, a nagy fennköltséget hiányolják a felépülés mindennapjainak leírásai. De végig megmarad a jó egyensúly és talán ez a brutalitás kell ahhoz, hogy a végeredmény ne legyen émelyítő.

Andrew Davidsonnak ez az első és eddig egyetlen kiadott regénye. Hét évi kutatómunkát áldozott a könyvre és ez látszik is a részletgazdagságon mind az egészségügyi, mind a történelmi vonalon. A precizitása nekem hitelesebbé és reálisabbá tette a történetet és én hittem benne.

Andrew Davidson: A Vízköpő
(The Gargoyle)
Ulpius-ház Kiadó 

A vámpír és a dhampir románca

Nagy várakozással néztem a Cat és Bones sorozat elébe, mert több helyen is azt olvastam, hogy Bones az egyik legjobban eltalált férfi vámpírkarakter a kategóriájában. Csak abban nem vagyok biztos, hogy mi is ez a kategória.

Na de miről is van szó? A páros első felbukkanása Jeaniene Frost Félúton a sírhoz című könyvében történik meg, és el kell mondjam, hogy nem is kezdődik rosszul. A huszonhárom éves Cat vámpírvadász, de nem az a badass, jólképzett fajta, hanem mondhatjuk teljesen amatőr, aki azért gyilkolja nem túl végiggondolt stratégiával a vérszívókat, mert az anyját megerőszakolta egy, és így ő egy félvámpír leányzó lett. Ergo bosszú, amit egyébként anyuka is támogat. Mondhatnánk, hogy dhampir, de nem mondjuk, mert Cat semmit se tud ilyen fogalmakról, meg a vámpírokról se sokat úgy általában. Na meg arról se, hogy eddig csak irdatlan szerencsével úszta meg, hogy nem találkozott egy csecsemőkoron túllépett példánnyal se. De aztán belebotlik Bonesba, aki Mestervámpír és jóképű, és még ajánlatot is tesz neki. Megtanítja szakszerűen vámpírt irtani, meg kiokosítja a vérszívókról, cserébe vele együtt kell dolgoznia, hogy lenyomozzanak egy Hennessey nevű élőhalottat, aki fiatal lányokat rabol el étkezési célzattal.

A történet elég érdekes, és nekem tetszett, hogy Cat-et meg kellett tanítani a vámpírok megölésére, mert így mi is betekintést kaphattunk, hogy ebben az univerzumban milyen szabályok érvényesek, mert igaz ami igaz, aki egy pár hasonló könyvet elolvasott (jómagam messze túlhaladtam a néhányat) az hajlamos belekavarodni abba, hogy melyik sztoriban mi jellemző az éjszaka teremtményeire. Itt a vámpírok valóban vámpírok, vérengzőek és erősek, noha a napfényre kimehetnek, de nem szeretik. Szóval nem túlszelídítettek a vérszívók, ez mindig pozitívum.

Azonban volt pár olyan negatívum amiért számomra nem nagyon jó, hanem csak egész jó lett a könyv. Az egyik az, hogy a szereplők szerintem túlságosan eltúlzottak voltak, és néha teljesen érthetetlenek voltak a reakcióik. Cat a bénázásával az elején sokkal szerethetőbb és reálisabb karakter volt, mint a végén a felturbózott verziója, aki mindenkit lenyom, mindenkivel durva és látszólag már a szeretteinek a halála sem hat rá túl mélyen. Nekem nem jött be az átalakulás, ami viszonylag gyorsan átmentette a vidéki leányzót végzet asszonyává (és karójává). Ennek ellentéteképpen az érzelmi oldalon már nem annyira jellemző ez a keménység. Bones, aki meglehetősen idegesítően folyamatosan Cicuskának szólítja Cat-et (értem én a szóviccet, csak nem értékelem) a keményfiú imidzset gyorsan feladva igen hamar és hirtelen szerelmet vall és ez egy kicsit megöli a feszültséget. Lehet, hogy csak nekem feketedett meg a szívem a sok übermacsó férfifigurától akivel olvasmányaim során találkoztam, de onnantól kezdve nekem erőltetett volt a szerelmi vonal, mert a továbbiakban csak váltogatott féltékenykedéssel és a szexuális életükre tett nyilvános utalásokkal tudatosítják mindenkiben, hogy ők együvé tartoznak. De van magyarázat: vámpír területvédő ösztön. Legyen.

Összefoglalva a sokat ígérő történet számomra érzelmi síkon hamar kifulladt és a végére elvesztettem az érdeklődésem a pár sorsa iránt. Viszont a fő cselekményszálat jelentő ügy felgöngyölítése után még nem ér véget a történet és a befejezés sokatígérően egy teljesen új irányt vetít elő a következő kötetre, ami izgalmasabbnak ígérkezik. Szóval kicsit hullámvasútszerű volt a tetszési indexem: eleje tetszett-közepe nem tetszett-vége tetszett.  Mindenesetre a következő részre kíváncsivá tett.

A sorozatnak egyébként nagy sikere van mind hazánkban, mind a tengerentúlon (szóval lehet hogy a hiba bennem van...). Külföldön eddig hat kötet jelent meg az összesen kilenc részesre tervezett sorozatból, itthon a negyedik részt olvashatjuk el magyarul.

Jeaniene Frost:  Félúton a sírhoz
(Halfway to the Grave )
Cat és Bones  Vámpírvadász sorozat
Ulpius-Ház Kiadó 

A sorozat további részei:

• Félúton a sírhoz (Halfway to the Grave)
• Karó és sírhant (One foot in the Grave)
• Síri csendben (At Grave's End)
• Sírig hű szerelmed (destined for an Early Grave)
• Two side of the Grave
• One Grave at a Time

TRIVIA

Majdhogynem magától értetődő, hogy a Cat és Bones sorozatnak is vannak spin-off  könyvei, főleg olyan karakterekkel, akiket a későbbi részekben ismerünk meg. Erről információkat és a könyvsorozatról további érdekességeket, mint például kimaradt jelenteket is találhattok az írónő weboldalán.

A sárkány, a rémfarkas, a vándorsólyom na meg a boyband-vámpír

A Trónok Harca április tér vissza a képernyőre, és nem csak külföldön, de hazánkban is, ugyanis az HBO-n már a világpremier után egy nappal látható lesz az ígéretek szerint sárkányokban és rémfarkasokban bővelkedő évad első epizódja. A forgatás már befejeződött és több promót is láthattunk már az újabb szériából, a legújabb a "Cold Winds" címűt Stannis Baratheon tolmácsolásában. A sorozatnak már az első szezonja is kivételes fogadtatásban részesült a rajongók körében, és nem kevés szakmai elismerést kapott, köztük Peter Dinklage (Tyrion Lannister) Emmy díját a Legjobb drámai férfi mellékszereplő kategóriában. Legutóbb Peter Dinklage újabb címet kapott, ugyanis a GQ magazin a 2011-es év emberei közül őt hozta ki elsőként a Csődör kategóriában. Képek és videó itt. Na ki várja még a második évadot? Én magasra emeltem a kezem!

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sem úszhatja meg a sikerkönyvek sorsát, hogy film készüljön belőle. Ez a feldolgozás azonban ígéretesebbnek tűnik a többi hasonló próbálkozásnál - legalábbis számomra -, hiszen a hírek szerint az egyik kedvenc filmrendezőmet nyerték meg a dirigáláshoz, Tim Burtont. Biztos vagyok benne, hogy a sötét kreativitásáról híres filmrendező lenyűgöző képi világot fog teremteni a történet mellé. Kíváncsi vagyok mennyire fogja beleintegrálni a fényképeket... Mindenesetre a filmben nem ő az egyetlen nagy név, a forgatókönyvet Jane Goldman veszi kézbe, aki már a Ha/Ver, az X-men: Az elsők és a hamarosan mozikba kerülő új Daniel Radcliffe múvi, A Feketeruhás nő vászonra adaptálásában is segédkezett. Úgy hírlik egyébként, hogy a főszerepet, Jacob szerepét, itt is Harry Potter megformálójára osztották, de ez még nem jogerős.

A végére inkább csak a poén kategóriába sorolható hír. Tudja valaki, hogy ki az a a Kevin Richardson? Nem? Segítek: Backstreet Boys. Megvan? A leginkább csak háttérénekesként funkcionáló bandatag színésszé lett és megirigyelte, hogy a megmaradt csapat izzadságszagú próbálkozási alatt átment vámpírba, és a The Bloody Indulgent című indie filmben maga is vérszívóvá alakul. Bevallom meglepő fordulat, hogy egy drogos vámpírt alakít a vásznon és a korábbi munkásságától nagyban eltér, de elismerésre méltó, hogy felismerte a trendek változását és alkalmazkodott. A trailerből nem sok minden derül ki azon túl, hogy feltehetően a holttestek és a fedetlen női testek aránya közel azonos lesz benne (bár itt lehet átfedés is). Régi Backstreet Boys fan-ek tutira meg fogják nézni, csak azé is.

Rémtélapó Finnországból

Az igazi Télapó Finnországból jön, ezt mindenki tudja, de a Rare Exports: A Christmas Tale készítői még ennél is pontosabban határozzák meg a lelőhelyét, a Korvatunturi hegyek alatt fekszik. A rendhagyó karácsonyi mesében a valódi Télapóra egy régészeti kutatás közben lelnek rá, de közel sem olyan jóságos és ajándékozó kedvű, mint ahogy azt gondolnánk. Sőt. Kiásásával gyermekek kezdenek eltűnni, rénszavasok elhullani és a manók is megjelennek, hogy kiszabadítsák a vezetőjüket.

Megmondom őszintén még én se láttam a Rare Exports-ot, most bukkantam a bemutatójára a neten. De ezek után tutira meg fogom nézni, na persze nem a gyerekekkel, mert nem szeretném, ha rémálmaik lennének a Mikulástól. De ha valaki nem szokványos Mikulás napi kikapcsolódásra vágyik akkor ajánlom ezt a sötét humorú mesét.

Boldog Mikulás napot mindenkinek!

TRAILER:

Szörnyűségesen vicces

Találós kérdés: Ki az a filmrendező aki képes rá, hogy a 2008-as írói sztrájk alatt szórakozásból és saját pénzből összehozzon egy három részes tragikomikus websorozatot és olyan sztárokat nyerjen meg hozzá, mint Neil Patrick Harris, Nathan Fillion és Simon Helberg, akik a baráti kézrázáson kívül nemigen kaptak mást érte? Naná, hogy Joss Whedon. Ha valaki Buffy néző volt az tudja, hogy Joss szereti megénekeltetni a szereplőit akár van hangjuk, akár nem, és a fülbemászó musicalslágereknek a legbizarrabb témákat adni. A Dr. Horrible's Sing-along-blogban kitűnően keveredik a musical a komédia és a tragédia. Gyakorlatilag tényleg sírsz és nevetsz rajta egyszerre.

A történet főszereplője Dr. Horrible (a zseniális Neil Patrick Harris alakításában), akit hétköznapokon Billynek hívnak és reménytelenül/titokban szerelmes a kedves Pennybe (Felicia Day), akit a mosodából ismer. Míg Billynek csak annyi a célja, hogy végre összeszedje a bátorságát, hogy megszólíthassa a hölgyet, gonosz alteregójának nagyobb tervei vannak. Be akar kerülni a Gonoszok Gonosz Ligájába, aminek Bad Horse a vezetője. Csakhogy ide nem kerülhet be mindenki, különleges gonosztett szükséges hozzá, hogy bejuss a gonoszság legelitebb körébe. Dr. Horrible-t nem csak a saját jó szíve meg a szerencsétlenkedése akadályozza ebben, de legfőbb nemezise Captain Hammer (Nathan Fillion a Castle-ből) is akadályozza az előreléptetésben. Igen, vicces, de ehhez még képzeljétek hozzá a dalban kitöréseket és így lesz tökéletes. Szerintem a legmókásabb mikor a három amigo dalban énekeli el a főgonosz Bad Horse leveleit hősünknek. De nem kísérlem meg leírni a poénokat tovább, ezt látni kell.

A filmet teljes egészében Joss és családja írta, rendezte, még a zenét és a szöveget is Joss, a két testvére Zach a televíziós író, Jed a zeneszerző, és annak felesége Maurissa szerezte. Ha valaki azt hiszi, hogy a filmet csak otthoni szórakoztatásra szánták akkor téved, meglepetésszerűen jobbra sikeredett és nagyobb népszerűségre tett szert a websorozat, mint amilyenre számítani lehetett. A 2009-es évben olyan jeles díjakat is besöpört a saját kategóriájában, mint a People's Choice vagy a Primetime Creative Arts Emmy.

Azóta még nagyobb jelenséggé nőtte ki magát, már képregény, könyv és DVD formában is terjed a Dr. Horrible univerzum.

Meggyőztelek már titeket? Ha nem jöjjön a trailer!

TRAILER:

Really wanna do bad things

Talán kicsit off-topic, de nem tudok elmenni amellett, hogy örökös kedvencem az X-faktorból, Baricz Gergő Jace Everettet énekelt a 8. döntőben. Ha valaki nem tudná az kicsoda, amerikai country énekes, de amiért számomra érdekes, az az,  hogy a True Blood főcímzenéjét is jegyzi, úgyhogy felírhatjuk a kedvenc vámpírzene előadók listájára. Bár végülis azt hiszem megfelelő körítéssel akármilyen zene előadható vámpírzenének, hiszen a Bad Things se annak indult, de ha én annak akarom hinni akkor az. És én annak akarom hinni.  A divatvérszívóság tehát az X-faktort is elérte, de azt hiszem a székelyföldi gyerek elég hihető vámpír volt, ahogy Malek Miklós is megmondta. Láttassék alant mint az eredeti Jace Everett, mint a Baricz Gergő féle előadás. Nektek melyik jön be?

Így énekeli Jace Everett a Bad Things-et:

És így interpretálta Baricz Gergő:

Utolsó év az Akadémián

A rossz tapasztalataim miatt a kategóriában egy kicsit tartok az olyan vámpírtörténetektől, amik középiskolában játszódnak. Az ilyesmik hajlamosak kicsit túl tinilányossá alakulni. Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata azonban kinevelte belőlem ezt az ellenszenvet. Rose Hathaway a dhampir testőr története minden volt csak nem lányregény és most, hogy az utolsó fejezethez érkezett még nagyobb sebességre kapcsolt.

A legutolsó könyv ott fejeződött be, hogy Rose végre kikerül az iskola falai közül és igazi testőr lett belőle, aminek mindig is készült. Azonban a vámpírok udvara veszélyes hely és lássuk be Rose nem túl konvencionális viselkedése után nem csoda, hogy mikor megvádolják árulással és király(nő)gyilkossággal senki sem igen csodálkozik. Szerencsére azonban Rose barátai hisznek neki és a segítségére sietnek. Lissa, a mora hercegnő, akivel Rosenak különleges lelki kapcsolata van, Adrian a lélekmágus, aki Rose tulajdonképpeni fiúja és Dmitrij aki ugyan nem a fiúja, de a szíve választottja együtt Rose újonnan felfedezett apjával kimenekítik a börtönből, hogy menekülés közben kiderítse, hogy ki akarja bemártani. Gyanúsított akad bőven, Rose nem nagy rajongásnak örvend az udvarban.

A Végső áldozat olvasásában ugyanúgy nem lehet megállni, mint ahogy Rose sem nyugodhat, míg ki nem derül az igazság. Nagyon gyors tempót diktál a könyv, de egyáltalán nem lesz összecsapott. Az akció és az érzelmek jó egyensúlyban vannak és jót tesz a történet felépítésének, hogy ugyan az egészet Rose szempontjából látjuk, de a Lissával való kapcsolata révén egy második nézőpont és egy második cselekményszál is fut végig a könyvön, ami persze a végén összeér. De csak a végén. Bevallom én nem tudtam kitalálni, hogy ki a hunyó és ezért végig feszültségben voltam. Gondolom ez volna a lényeg, nem?

Azt szeretem még a Vámpírakadémia sorozatban, eltekintve a váratlan fordulatoktól és a szimpatikus szereplőktől, hogy a természetfeletti nincs olyan hangsúlyban. Ugyan vámpírokról szól a sztori, de a társadalmuk olyan szépen fel van építve és olyan hihető, hogy a vérszívás és a karózás szinte csak a hátteret adja és eltörpül az olyan témák mögött, mint a titkok, intrikák, játszmák, szerelmek és a politikai csatározások. Szerintem a történet ugyanilyen élvezhető lett volna, hogy ha emberekről szól, és nálam ez nagy piros pont, mert azt jelenti, hogy a történet ragad magával, nem a körítés.

A Végső áldozat Rose történetének utolsó epizódja, de nagyon szórakoztató és sodró utazás ez, egy váratlan befejezéssel.

Richelle Mead:  A Végső Áldozat
(Last Sacrifice)
Vámpírakadémia sorozat
Agave Könyvek

A sorozat további részei:

• Vámpírakadémia (Vampire Academy)
• Dermesztő ölelés (Frostbite)
• A halál csókja (Shadow Kiss)
• Véreskü (Blood Promise)
• Örök kötelék (Spirit Bound)
• A végső áldozat (Last Sacrifice)

TRIVIA

Nem kell végleg búcsút vennünk a sorozat szereplőitől, mert Richelle Mead belefogott egy spin-off  sorozat megírásába Vérvonalak címmel, amelyből az azonos címet viselő első kötet már magyarul is olvasható. A történetek főszereplője itt az alkimista Sydney, de Adrian, Jill és Eddie is visszatér.