




Isten látja lelkem próbáltam pozitívan hozzálátni ehhez a könyvhöz. Először is tetszett a borítója, valamint jó ajánlásokkal kaptam a kezembe, és a téma meg a szinopszis alapján sem tűnt rossznak. De az elolvasás után hosszabb gondolkodás után sem tudnék semmi olyat kiemelni ami igazán tetszett a könyvben.
Az ígéretes történet úgy hangzik, hogy Diana Bishop, aki az alkímia történetével foglalkozó tudós, kikér egy könyvet a könyvtárból, ami mágiával van átitatva és kódolva. De Diana boszorkány, így hát rögtön felfedezi a bűbájt, azonban nem foglalkozik vele, mert a mágiát már régen maga mögött hagyta. A könyvtárban azonban furcsa dolgok kezdenek történni. Hamarosan gyülekezni kezdenek a vámpírok, démonok és további boszorkányok körülötte. Egy vámpír különleges érdeklődést is mutat iránta. Matthew egyébként azon túl, hogy élőhalott szintén többszörösen is tudós, és segítséget ajánl Dianának, hogy felfedjék a kézirat titkát, amire úgy tűnik mindenki rá akarja tenni a kezét.
Jól hangzik? Először nekem is úgy tűnt. Csakhogy a könyvvel több bibi is van. Először is a karakterek olyannyira semennyire se kidolgozottak, hogy folyamatosan ellentmondanak a tetteik és az erőszakosan belénk sulykolt személyiségjegyeik. Diana például állítólag egy magabiztos, makacs és okos nő, legalábbis mindenki ezt állítja róla, és Matthew gyakori és émelyítő vallomásai alapján Ő is ezeket a tulajdonságokat szereti benne leginkább. Ezzel szemben Diana egy lépést se tud tenni Matthew nélkül, semmiben sem tud nélküle dönteni, mindenben engedelmeskedik és alárendeli magát, valamint olyan egyértelmű összefüggéseket se vesz észre amik egy akadémiai képesítéssel nem rendelkező egyénnek is rögtön le kellett volna essenek. Matthew a vámpír pedig mindenki véleménye szerint a tökéletes férfi, gondolom ezek az illetők imádják, ha uralkodnak rajtuk, parancsolgatnak nekik, kukkolják őket alvás közben és alapvetően tulajdonnak tekintik őket. Szóval ők alkotják a tökéletes párt akiknek szerelme egyébként tilos, hiszen a vámpírok és boszorkányok kapcsolat a Tanács által szigorúan tiltott. Persze Diana, a zseni erről se tudott. Egyébként a Tanácsban még a démonok is benne vannak. A démonok ebben a könyvben számomra teljesen értelmezhetetlenek voltak, hiszen gyakorlatilag genetikailag alig különböztek az emberektől (lényegében csak más volt a kisugárzásuk Diana számára), valamint annyit tudtunk meg róluk, hogy kreatívak és általában zavartak. Kivéve mikor nem, mert Matthew démon barátja teljesen épelméjű. Hogy akkor mi a különbség ember és démon között valójában arra nem sikerült rájönnöm. A mélypont azonban mégiscsak az ökumenikus jógaóra volt, ahol az elvileg ellenségként elő fajok békésen tornáznak egymás mellett. Mikor Matthew gyakorlatilag az orrán áll jóga közben már visítva röhögtem kínomban.
A szereplők karakterének és magának a világnak a kidolgozatlanságánál is rosszabb munka azonban a könyv dinamikája. Olyan ugyanis nincs neki. A cselekmény egyáltalán nem halad előre, néha látszólag több száz oldalakra el is feledkezik róla az írónő, hogy valahova tartania kéne a történetnek, és belemélyül olyan teljesen felesleges és unalmas részletekbe, mint hogy mit főzzünk egy vámpírnak vacsorára (egyébként a vérivás már kiment a divatból, a vámpírok itt nyers húst, dióféléket és gyümölcsöket esznek), milyen bort iszunk éppen és az honnan származik, hogyan kell felcsatolni egy ló nyergét helyesen, vagy hogy hány lépéssel lehet eljutni A pontból B-be és ehhez milyen ruhát veszünk fel. Szóval a könyv gyakorlatilag 650 oldalnyi tömény unalom és röhej. A legvégén az akció nem is lenne rossz, de igen nagy akaraterő kell ahhoz, hogy odáig eljusson az ember.
A könyv egyébként egy sorozat első kötete, ami hiányzik is meg nem is. Hiányzik, mert ebben a bevezető könyvben lényegében sehova nem jutottunk a történettel, így ha kíváncsiak vagyunk mi is valójában az a könyv, ami az elején feltűnik, akkor várnunk kell a folytatást. De nem is nagyon hiányzik, mert igazából romantikus szempontból eljutottunk a végső kiteljesedéshez. Nem tudom, hogy a tömény édelgés után ami ez a sztori volt hova lehet még fejleszteni Diana és Matthew kapcsolatát. Ha meg ezen a szinten stagnálnak, abból köszönöm de nem kérek.
Így végigolvasva a véleményem, talán egy kicsit gonosz voltam, úgyhogy az igazságosság kedvéért megjegyzem, hogy nem szívesen húzok le egy olyan írónőt, aki képes egy hétszáz oldalas könyvet megírni, és láthatóan széleskörű ismertekkel rendelkezik a történelem, gasztronómia, biológia terén. Azt hiszem a bírálatom inkább talán az eredeti kézirat szerkesztőinek szól, akiknek határozott tollvonással ki kellett volna húzniuk a több száz oldalnyi rizsát és közölni az írónővel, hogy ez nem tudományos publikáció mint amihez szokott, hanem szórakoztató irodalom, és akkor talán egy rövidebb de emészthetőbb könyv lett volna belőle.
Deborah Harkness: A Boszorkányok Elveszett Könyve
(A Discovery of Witches)
Cartaphilus Könyvkiadó
TRIVIA
Hihetetlen, de azt olvasom, hogy Amerikában az év legnagyobb vámpíros/boszorkányos sikerének tartott könyvet (igen, ugyanerről a könyvről van szó) a Warner Bros. stúdió karolta fel, hogy filmet csináljanak belőle, és nem más, mit a Pulitzer díjas David Auburn (Bizonyítás, Ház a tónál) fogja írni a forgatókönyvet. Abban bízom, hogy az ő közreműködésével, a jelentek megkurtításával egy nézhető film lesz belőle.
A Twilight őrület csak nem akar csillapodni. Nemrégiben a Lionsgate stúdió megvásárolta a sokkal kisebb és az Alkonyat filmeken kívül mérsékelt sikerekkel büszkélkedhető Summit Entertainmentet. Így most már sokkal nagyobb kerettel rendelkeznek, és az összeolvadt stúdiók vezetője bejelentette, hogy nem hajlandó befejezettnek nyilvánítani egy olyan franchiset , ami filmenként 700 milliót hoz a konyhára. Ez mondjuk érthető. Noha nehezen tudom elképzelni, hogy ezután még mi történhet Edwarddal és Bellával. A folytatásban talán láthatjuk, ahogy büszke nagyszülőkként vigyáznak a negyedvámpír-félvérfarkas unokáikra? Mindenesetre a mostani állás szerint inkább televíziós sorozat formájában számíthatunk az új kalandokra (vagy unalmakra, ki hogy élte meg az eddigi részeket), de gyanítom, hogy ezekhez a vadhajtásokhoz Stephenie Meyernek már semmi köze nem lesz. Az utolsó felvonás (Hajnalhasadás - Második rész) az eredeti filmsorozatból ez év november 15-én lesz látható itthon.
Egyébként most már nincs olyan vizuális művészeti ág, amiben az Alkonyat ne jelent volna meg, így hát meg se kellett volna lepődnöm rajta, hogy musicalként is megrendezték. Egy kicsi éllel természetesen, de hát hogyan lehetne komoly musicalt csinálni ebből a témából? Ebben a hónapban jött a kezdeményezés New Yorkba és állítólag nagy siker off-Broadway körökben. El tudom képzelni. Azért szívesen megnézném ezt a változatot is a vámpír-ember románcból, de addig is meg lehet hallgatni a dalokat itt.
Én mindenesetre a Hillywood show újradolgozásit is nagyon élveztem a témában, de Edward és Bella jellegzetes pózát már a Big Bang Theory (magyarul Agymenők) szereplői is felvették. Alant a poénok. Elvégre a paródia is a rajongás egyik formája.
Régebben nem egy olyan olvasmányom volt, amit azért kellett feladnom, mert nem jelent meg több része magyarul. Persze most már külföldről is lehet olcsón beszerezni idegen nyelvű könyveket, hogy folytathassam azokat a sorozatokat, amik magyarul nem érték meg a második, majd az azt követő kötetek kiadását. Mindkettő ami első körben eszembe jut a Bloody Good Books sorozatból való, amivel nem tudom mi történt, de ha lehet, akkor én kampányolok, hogy folytassák!
1. Jaz Parks Vámpírvadász sorozatból itthon csak a Harapnivaló első kötetet lehetett olvasni. Talán azért mert az első sorozatok között volt, amit hasonló témában olvastam, de engem nagyon megfogott Jaz Parks CIA ügynök és társa Vayl, a vámpír története. A magyar olvasóktól olyan kritikák érték, hogy kidolgozatlanok a karakterek és követhetetlen a történet, de szerintem meg pont izgalmas volt, hiszen nem nélkülözi a cselekményt se, amit mostanában némely hasonló témájú könyv eléggé hanyagol. A szereplőket pedig csak a teljes történet ismeretében lehet teljesen megismerni, minden kötetben egyre több réteg kerül elő belőlük és jobban megszerethetőek. Vayl szerintem különösen érdekes karakter, sok titokkal és érzelmi sebekkel és nem csupán a dögös csávó. Persze az is... A romantikus szál tényleg elég lassú folyású, de pont ez az ami fenntartja a feszültséget a főszereplők között még a negyedik-ötödik kötetben is. Én támogatnám a magyar megjelenést, de angolul is ajánlanám elolvasni.
Jennifer Rardin: Harapnivaló
(Once Bitten Twice Shy)
Bloody Good Books sorozat/Jaz Parks Vámpírvadász sorozat
Ulpius-ház Kiadó
2. Dante Valentine története (Az Ördög szolgálatában) tényleg elég szokatlan, talán megjelenésekor ezért se sikerült megnyernie a természetfeletti regényekhez addig hozzá nem edződött hazai olvasókat. A világ amit Lilith Saintcrow felépített érdekes és újszerű, egy alternatív univerzum ahol a mágia és a hi-tech keveredik és a paranormális erővel rendelkező pszionok mindennapos teremtmények. A főhősnő tökös csaj (Anita Blake-szerű tökös, mínusz a pasik tömege) és ráadásul nekromanta is, akinek az ajtajában egyik nap feltűnik Japhrimel a sötét, csábító és fahéjillatú bukott démon, hogy elkísérgesse Luciferhez, aki egy vissza nem utasítandó munkaajánlatot tesz neki. Itt azt érte kritika, hogy a befejezésben kedvelt karakterek halnak meg. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nem véglegesen... Eddig még nem sikerült hozzájutnom a sorozat további köteteihez, de nagyon szívesen elolvasnám a folytatást!
Lilith Saintcrow: Az Ördög Szolgálatában
(Working for the devil)
Bloody Good Books sorozat/Dante Valentine sorozat
Ulpius-ház Kiadó
+ 1
Nem állhatom meg, hogy a méltatlanul el nem ismert sorozatok között meg ne említsem a kedvenc kis gyöngyszememet, ami ugyan nem könyv, de nem kap elég elismerést. A Holdfény című vámpíros tévésorozat ugyan felkerült a hazai csatornák műsorára, hovatovább többször is leadták elejétől végéig, de olyan lehetetlen időpontokban, hogy tényleg csak a legkeményebb fanatikusok tudták követni, mondjuk én. De most komolyan ismeri még valaki? Pedig a sorozat igazi meglepetés, krimi és vérszívás keveréke. Mick St. John, a sármos és jófiú vámpír magánnyomozó Alex O'Loughlin (Hawaii Five-O) alakításában az egyik kedvenc filmes vámpírom, pedig nagy a konkurencia. A romantika is főszerepet kap természetesen, de egyáltalán nem túlzó, vagy nyálas, hanem hiteles és kedves. Sajnos - ez nem a magyar tévék hibája - nem készült második évad, noha a rajongók megpróbáltak mindent. A sorozat azért elég lezárt, bár én szívesen néztem volna még egy pár évadig, ahogy Mick és Beth együtt nyomoz, azért nem marad hiányérzet a lezárás után. Annyira...
Kis kedvcsináló:
Újra Billy Crystal lesz az Oscar díjkiosztó házigazdája! Nézzétek meg a frenetikus promó videót az idei ceremóniához, amiben Josh Duhamel és Megan Fox fognak össze, hogy megtalálják "Őt, akit Házigazdának hívnak". Ehhez el kell utazniuk a Föld legtávolabbi pontjára (ha valaki nem tudná, az Mongólia)! A klipben szerepel még Vinnie Jones, William Fichtner és Robin Williams is (a fickó a bajusszal).
A jelölteket csak január 24-én jelentik be, de addig is folynak a találgatások. Itt megnézhetitek a legvalószínűbb jelöltek listáját.