TRENDING

2012/02/28

True Blood Alan Ball nélkül


Az HBO hivatalosan is megerősítette, amit már sejteni lehetett, hogy Alan Ball ott fogja hagyni a True Bloodot a soron következő szezon végén. Ball még megcsinálja a nemsokára kezdődő ötödik évadot, de ha és amennyiben lesz hatodik, akkor abban már csak tanácsadóként és executive producerként vesz részt, és a mindennapi sorozatirányítást rábízza a mostani írócsapatra és producerekre.

Ball nemrégen nyilatkozta, hogy elfáradt az előző évad után, és talán nem folytatja a vámpírsorozatot, de úgy tűnik a döntés most már végleges. Talán a lemondásában közrejátszott, hogy új sorozata a Banshee 10 részes megrendelést kapott, és inkább azzal szeretne foglalkozni, de lehet, hogy csak nem viselte jól a True Blood negyedik szériájának vegyes fogadtatását.

Megmondom őszintén nekem az utóbbi időben már nemigen tetszett amit az úriember csinált a sorozattal, úgyhogy örülök az új iránynak, ami lehet hogy újdonságokat hoz. Az egyetlen aggodalmam, hogy mit fog kezdeni egy unott és elcsigázott showrunner a nyűggé vált kötelező évaddal a sorozatában. Reméljük egy szenzációs búcsúévadot szervez és nem egy "na tudjuk ezt le"-szezont.

Jeges szenvedély

Mikor már azt hittem, hogy Nalini Singh  "Egy világ, két faj, állandó küzdelem" sorozata már semmi újdonságot nem tartogathat akkor jön a Borzongás és meglepődök.

Lássuk be, a sorozat első két könyve nem nagyon különbözött egymástól. Mentál lány, aki új a szenvedélyben, macskaféle alakváltó, aki nem tud mit kezdeni a sok tesztoszteronnal és a párzási ösztöneivel. Az új könyvben szerencsére azonban már van egy kis csavar. A főszereplő itt Brenna, a lány akit már az első részben megismerhettünk. Ő volt az a farkaslány, akit az őrült szenátor elrabolt és megkínzott. Ez természetesen nem múlik el nyomtalanul, és a lelki sebei még továbbra is megmaradtak. Judd a farkasoknál menedéket kapott hűvös mentál ugyan tetszik neki, de nem biztos benne, hogy oda tudja-e adni a szívét valakinek. A férfinak is megvannak a maga kétségei, hiszen Ő egy elit katona volt a hálón különleges és veszélyes képességekkel, amiket az Elcsendesedés, az érzelmekről való teljes lemondás tart csak kordában, így ha átadja magát a szerelemnek, akkor annak lehet, hogy végzetes következményei lesznek.

Több szempontból is áldásosnak tartom, hogy Nalini elkanyarodott az eddigi iránytól. Egyrész végre otthagyjuk a leopárdfalkát, akiknek a macskás szokásai számomra kicsit férfiatlanok voltak, hiába a macsós duma meg az izommutogatás. A farkasok jóval vadabbak és keményebbek, ők a szimpatikusabbak az alakváltók közül. A másik jó fejlemény a romantikus szerepek felcserélése. Eddig a férfiak tesztorszterontól csöpögő erőemberek voltak, de most Juddban van némi mélység is, végre nem csak a nő iránti szenvedély van a cselekmény fókuszában. Kíváncsi voltam, hogy hogyan tudja az írónő megoldani, hogy ezúttal egy férfi az, akinek át kell adni magát az érzelmeknek. Reméltem, hogy nem lesz túlságosan szirupos ettől a történet, de sikerült úgy ábrázolnia Judd-ot, hogy hűvös, racionális és szenvedélyes lett egyszerre. A kedvenc férfikarakter eddig a szériából. Kicsit olyan, mint a Proziumtól megvolt tetragrammaton pap, John Preston az Equilibriumból. Ez bók volt. Ezúttal Brenna sem az az érzékiségben elmerült és ez ellen tenni képtelen nő, mint a korábbiak, hanem erős és határozott karakter, akinek a románcon túl is van élete.

A Borzongás inkább azoknak az olvasóknak fog tetszeni, akik szeretik, ha egy szerelem kibontakozásához több kell egy találkozásnál. De persze a feszültséget végig sikerül fenntartani, hiszen Brenna és Judd között szikrázik a levegő. Noha Nalini többi művéhez hasonlóan itt is rögtön megvan a vonzódás, a kiteljesedésre bizony várni kell. Én is ilyen olvasó vagyok, szóval nekem nagyon ínyemre volt a szerencsére cselekménytől sem mentes szerelmi történet.

Az egyetlen problémám a borítóval van. Az angol nyelvű nemzetközi piacra szánt kiadás borítóján sokkal jobban elkapták Judd karakterét, mint a magyar könyvön lévő vastag szájú latin hombréval, aki semmiben nem tükrözi sem a történet várakozós izgalmát, sem a férfi főszereplő hűvös és elérhetetlen karakterét. Valami skandináv jellegű pasi jobb választás lett volna, ha már ragaszkodunk hozzá, hogy félmeztelen pasik legyenek a borítón.

Ez a harmadik könyv a sorozatból, a következő ismét visszatér a leopárdokhoz sajnos, úgyhogy élvezzük a farkasokat míg lehet.

Értékelés:

Nalini Singh: Borzongás
(Caressed by Ice)
Egy világ, két faj, állandó küzdelem sorozat
Egmont Kiadó

A sorozat további részei:
  • Vonzódás (Slave to Sensation)
  • Látomás (Visions of Heat)
  • Borzongás (Caressed by Ice)
  • Mine to possess
  • Hostage to Pleasure
  • Branded by Fire
  • Blaze of Memory
  • Bonds of Justice
  • Play of Passion
  • Kiss of Snow
  • Tangle of Need (megjelenés előtt)

2012/02/18

A Vámpírnaplók újra a régi!

A közepes szezonkezdés után a Vámpírnaplók újra felvette a megszokott fejkapkodós stílusát, de sajnos megint nélkülöznünk kell őket március közepéig. Hiátus előtti értékelés következik némi spoilerrel a következő részekre.

A Vámpírnaplók egy hullámvasút. Az első széria lagymatag tiniszerelmes kezdése után csak az igazán megszállottak tartottak ki. Bevallom ott én is tartottam egy kis szünetet, mert nem tetszett, aztán mégis rászántam magam a folytatásra és nagy örömömre a sorozat kinőtte a Twilight szintű nyáladzást és erősen a cselekmény irányába húzott el. Persze most is van romantika és szerelemi csalódás, ábrándozás, meg szenvelgés, de mindemellett olyan iramot diktál egy részen belül is, hogy férfinézők se kell szégyelljék, hogy nézik. Különösen szeretem, hogy tényleg nem tudhatod mi fog történni, mert egy epizódon belül is vagy háromszor hiúsulnak meg tervek, többször húzzák keresztül egymás számításait a szereplők, vagy csak simán elbénázzák a dolgokat. A harmadik évad félidejénél egy kicsit megijedtem, mert önmagukhoz képest elég lassúak voltak, de az utolsó pár rész alapján azt mondanám visszataláltak a jól megszokott színvonalhoz.

Mint például a legutóbbi részben is. Esthernek van egy tökéletes terve a gyermekei elpusztítására. Egyszerű és egyértelmű, eldöntött dolog. Elenának semmit se kellett volna tennie, csak tartani a száját, csakhogy Ő szokás szerint túl jó volt ahhoz, hogy hagyja meghalni Elijah-t. Hála az égnek! Elijah a hűvös és veszélyes úriember stílusával nagy kedvencem és éppenhogycsak visszatért, nem akartam volna ismét elveszíteni. Elijahnak is volt egy terve, hogy megakadályozza, hogy az eredeti boszorkány megölje őket, amit Damonnak és Stefannak kellett volna kivitelezni. Csakhogy ők máshogy akarták elintézni, de szokás szerint elszúrták. Szóval vissza kellett térni az eredeti tervhez. És mindez egy rész alatt! Ez ám a tempó! Szóval Elijah mégiscsak győzött. Yippee! Elvileg ez az évad az Originals éve (nem tudom rávenni magam, hogy Ősöknek hívjam őket), de most felbomlani látszik a vámpírok családja. Esther és Finn lelépett, de nem hinném, hogy most láttuk őket utoljára. Kol szintén elmenekült. Elijah, Klaus és Rebekah maradtak, és azt gondolnánk, hogy itt patthelyzet lépett elő, hiszen megölni nem lehet őket, Klaus pedig megkapta amit akart, visszaszerezte a családját, tehát neki sincsen már miért megölni Salvatorékat meg a sleppjüket. Ha csak nem buliból... Bár úgy tűnik, hogy Klaust mostanában jobban foglalkoztatja a rajzolás és Caroline befűzése, mint a világuralom. Ez érdekes fejlemény, de nem ez lenne az első eset a Vámpírnaplók történetében, hogy egy ellenfélből szerethető rosszfiús főszereplőt faragnak. Én még szívesen elnézném a hibridet egy darabig, hogy jobban megismerjük. De ahogy Julie Plec mondta Klaus mégiscsak ellenség, és azoknak rövid szavatossági idejük van a sorozatban. Ráadásul mint kiderült mégiscsak megölhetőek, ha Rebekah jól dekódolta a rúnákat és valóban van még egy az eredeti fehér tölgyből, hogy hegyes karókat faragjanak belőle.

Mindenesetre lehet, hogy egy darabig most félre fogjuk tenni ezt az Originals szálat, hiszen a hiátus után sok új szereplővel fogunk megismerkedni. Rögtön a következő részben, ami egy flashback epizód lesz, bemutatkozik egy nő Damon múltjából. Sage (Cassidy Freeman, Smallville) vámpír, és feltehetően Ő volt az oka, hogy az átváltozáskor még kedves és érzékeny Damonból az az impulzív, dühös és szarkasztikus fickó lett, akit a premierben megismertünk. Erre a nőre kíváncsi vagyok. Többet is megtudhatunk majd róla, mert a jelenben is meg fog jelenni Mystic Fallsban és neki is megvannak a maga kis titkos tervei. De lesz még itt egy új családtag is, mert jön egy új Gilbert, Samantha, aki szintén valami csavaros módon illik majd a történetbe. Lehet, hogy Sage lesz az új főgonosz? Akkor talán ősi vámpírjaink akár szövetségesek is lehetnek. Ki tudhatja előre? Jah, és ne feledkezzünk meg Alaric gyilkos hajlamú barátnőjéről se, akire nagyon fogok haragudni, ha nem valami természetfeletti képződmény, mert akkor az azt jelenti, hogy kedvenc részeges tanárunk nem fog felgyógyulni a lőtt sebből. Szegény Ric, hányadszor is ölték meg ebben az évadban? Harmadszor, negyedszer? Szóval lesz itt szerteágazó cselekmény rendesen.




És akkor térjünk rá most egy kicsit a szerelmi háromszögünkre, mert ugye elvileg itt egy ilyennek kellene lennie. Mondjuk eddig szinte semmi erre utaló jel nem volt, mert az a tény, hogy Damon már majdnem az első perctől szerelmes Elenába még nem számít kapcsolatnak, ha viszonzatlan marad. A harmadik szezonig pedig végülis az volt, de most se teljesedhetett ki, mert Elena döntésképtelen. Úgyhogy a helyzet megoldása természetesen ismét Damonra vár, aki újfent önzetlenül lemondott róla Stefan javára, aki elszántan próbálja magát visszareformálni tartózkodó énjébe, noha ezt senkinek se vallaná be. Én elfogult vagyok, mert bevallottan Damon a kedvenc karakterem, de azért már némileg sok kezd lenni, hogy mindig ezen a szerencsétlen srácon csattan az ostor, mindig Ő hoz áldozatokat de ezt senki sem ismeri el. Ezzel ellentétben Stefan mindenből jól jön ki, pedig szinte semmit se tesz érte. Hát ilyen az élet, de legalábbis az írók preferenciája románc ügyben. Mindenesetre a szezon végére döntés születik szerelmi háromszög ügyében, legalábbis ezt ígéri Julie Plec. Az persze kérdéses, hogy egy esetleges új szezonban mennyire marad ez a döntés végleges. Én már semmit nem tartok fixnek ebben a sorozatban.


A Vámpírnaplók március 15-én tér vissza a képernyőrea The CW-n az "1912" című epizóddal. Alant a promó. Kinek mi a véleménye eddig az évadról és mit gondol mi fog történni?





2012/02/16

Az Elnök Úr és a balta

Hivatalosan is megjött a korábban már beharangozott Abraham Lincoln - Vámpírvadász első trailere. Emberek, szerintem ez jó lesz. Azt hittem el fogják hülyülni, mert azért valljuk be ez az alapsztori erősen a őrült nagy hülyeség és az őrülten nagy ötlet határán egyensúlyoz, de a bemutató nekem elmozdította a mutatót az utóbbi irányába!



Mellesleg a könyvváltozatnak is volt trailere, az se semmi, bár ott inkább a poénfaktorra mentek rá. Ímé:


Harapós csajok

Már egy ideje szemeztem a Chicagoland vámpírjai sorozattal, mire most végre megvettem. Meg kell mondjam kettős csalódást okozott. Egy jó fajtát és egy rossz fajtát.

Kezdjük a jó fajtával. A sztori elég in medias res kezdődik mikor főszereplőnk Merit (ez a vezetékneve, de nem értem a hatalmas titikolózást a keresztnevével kapcsolatban, nem is derül ki mi az...) hazatér lakótársához immár újonnan vámpírrá változottan. Chicagoban vagyunk, ahol a vámíprok néhány hónappal korábban nyilvánosan bejelentették létezésüket. Meritet egy vámpírtámadás után változtatta át egy mester, hogy megmentse az életét.Azonban nem Ő az egyetlen áldozat, csak a többieknek nem volt olyan szerencséjük, hogy megmenekültek. Bár Merit elég pipa az átváltoztatás miatt, úgyhogy a szerencse dolog kérdőjeles. Az új élettel pedig számos új kötelezettség jár, hiszen a vámpírok házakba tömörülve, szabályok között, egy mester irányítás alatt élnek, és ebbe kell minden friss húsnak beletanulni. Merit főnöke így az őt átváltoztató Ethan lenne, akit legalább annyira gyűlöl mint amennyire vonzónak tart.

Na ez még nem a jó csalódás volt, csak a szinopszis, habár az is elég érdekes szerintem. A kellemes meglepcsi a jól felépített vámpírtársadalom volt, amivel a könyvben találkozunk. Bonyolult szabályrendszere van, amit a Kánon nevű dokumentum ír le. Kicsit ugyan középkori, de legalább ezt kellő iróniával kezeli az írónő. A politika csaták is hihetőek és logikusak (kivéve a végén, de erről később) és a hivatalos vámpírszervezetek is remekül eltaláltak. Egy kicsit talán a True Bloodhoz hasonlítanám ezt a szervezett vámpírkultúrát, de nem annyira hasonló, hogy koppintásnak lenne gondolható. A szervezetek közül például soroljuk fel a hangzatos nevű Greenwichi Tanácsot, az Észak-Amerikai Vámpírnyilvántartó Hivatalt, no meg a természetfelettiek ombudsmani hivatalát, ami szerintem a legpazarabb ötlet, amit hasonló jellegű könyvben olvastam. Igazán jót derültem a gondolaton, hogy van egy iroda, ami a szuperek (nem én találtam ki, így hívják őket kollektíve) között közvetít és nem mellesleg az alkalmazottai sem mind szimpla emberek. Én személy szerint többet is szerettem volna tudni a munkájukról, valamint egy sorozat alapjának is el tudnám képzelni. The Office For Supes. Nem rossz, mi?

Na de elkalandoztam. Sajna van rossz oldala is. Merit, a főhősünk ugyan elég szimpatikus figura, de kicsit rendezetlen karakter lett. Az írónő nemigen tudta eltalálni a jó arányt a pimaszság és lázadás, valamit a "hálatelt hódolat" között (ez idézet volt a Kánonból). Egyik pillanatban a lány kihívja a mesterét, és örök bosszút esküszik, amiért az átváltoztatta, a másikban meg behódol a háznak és esküt tesz a pasi védelmére. Na most akkor döntsük el, ki is is ez a lány valójában! Arról nem is beszélve, hogy az egyetemista csajunkból szinte egyik napról a másikra Buffy lesz (vámpírkiadásban), és úgy katázik, ellenáll a bűvöletnek, érzi a mágiát és forgatja a kardot, mint a profik, ha nem jobban. Nem annyira hihető. Legalább ennyire követhetetlenek a gondolatai pasiügyben is. Kettő hódolója is akad, de az agya néha szerintem kihagy, mert látszólag teljesen megfeledkezik egyikről és a másikról álmodozik, majd fordítva. Ami a parázslóan erotikus feszültséget illeti, amit a borítón olvasunk, na olyan nincs benne. Legalábbis semmi, amit én annak tartanék. Szóval bonyolult a csaj.

Ennél már csak a cselekmény zavarosabb. Egyértelmű, hogy ez egy sorozat bevezető kötete, aminek célja főleg a karakterek megismerése és a világ bevezetése. Az ilyen könyvekben már megszoktam, hogy csak alibiből van cselekmény, de ebben az esetben ez olyannyira igaz, hogy a gyilkosságos nyomozás mindvégig a háttérben marad, aztán a végén váratlanul néhány oldalban megoldódik. Ez eléggé lelombozó volt számomra, mert olyan hirtelen módon zárta le a könyvet, mintha csak egy fejezet ért volna véget. Rengeteg volt az elvarratlan szál, és nagy hiányérzettel és rossz szájízzel tettem le a könyvet, amiért az ilyen amatőr módon zárult. Nagy kár az összecsapott, és megjegyzem számomra kissé érthetetlen befejezés miatt, mert elég jól indult. Azért azt hiszem annyit legalábbis elértek vele, hogy befizetek a következő kötetre is. Duzzogva.

Összegészében nem volt rossz kis olvasmány, de a meghökkentően rossz befejezést csak akkor bocsátom meg, ha a következő kötet végig tartja a színvonalat. Egyébként már a második rész is olvasható magyarul, angolul eddig öt, de tízrészesre tervezik a sorozatot.

Értékelés:


Chloe Neill: A lányok néha harapnak
(Some Girls Bite)
Chicagoland Vámpírjai sorozat
Alexandra Kiadó

A sorozat további részei: 
  • A lányok néha harapnak (Some Girls Bite)
  • Ha eljön a péntek (Friday Night Bites)
  • Twice Bitten
  • Hard Bitten
  • Drink Deep
  • Biting Cold (megjelenés előtt)

TRIVIA

A Cadogan-háznak (ez Merit háza) saját ál-valódi honlapja is van leendő vámpír aspiránsoknak. Sajna még elég kidolgozatlan, a legtöbb link pedig az írónő honlapjára vezet, ahol egyébként lehet találni érdekességeket, mint például Chloe Neill személyes dream cast litáját, vagy kimaradt jeleneteket és a Kánon egyes részeit. Itt.

2012/02/06

Lentről támadnak


Frank Schätzing Raj című könyve nem egy könnyű olvasmány. Se átvitt, se szó szerinti értelemben. Már másodszorra rágtam át magam ezen az 1000 oldalnyi tudományos, filozófiai és etikai okoskodáson (jó értelemben mondva) de másodszorra is ugyanannyira bele tudtam merülni, mint először.

A lemerülés azonban veszélyes lehet. Az óceán kiszámíthatatlanná vált. Rengeteg különös dolog történik a nyílt vízen. A bálnák egyszer csak hirtelen emberekre támadnak szervezettnek tűnő akciókban. Hidrát-faló férgek tűnnek fel milliárdszámra a tengerek mélyén. Mutáns medúzák inváziója fenyegetik a fürdőzőket, a tankhajókat pedig soha nem látott kagylófaj teszi mozgásképtelenné. A látszólag elkülönült anomáliák mögött  zseniális tudósok hamarosan összefüggést vélnek felfedezni. De vajon kicsoda és miért akarja az embereket távol tartani az óceánoktól.

A válasz meglepő és egyben zseniális is. Ugyan a történet fikció, de a tudományos alapja fantasztikusan kidolgozott, valóságos és hiteles is. Olyannyira, hogy a könyvben szereplő tudósok egy része a valóságban is létezik és a műhöz, nem csak elméleti tudásukat és ismereteiket adták, hanem a személyazonosságukat is. (A köszönetnyilvánításban megtalálható a nevük, ha valaki utána szeretne nézni.) Minden tiszteletem az íróé, aki géniusz módjára vonta be a történetbe a molekuláris biológia, a tengerbiológia, az állati viselkedéstudomány, az áramlástan, a geográfia és gyakorlatilag minden olyan tudományág szaktudását aminek a tengerekhez van köze. Persze nagy elmék voltak a segítői, de csakis az Ő érdeme, hogy olyan formába tudta ölteni, ami a laikusok számára is értehető és élvezhető, de mégsem megy át konyhanyelvbe.

Az információkat és a nagy felismeréseket jó tempóban adagolja az író, végig élvezhető marad, bár a könyv fejezetenként gyakorlatilag sebességet vált. A leghosszabb, bevezető rész igen lassú, de itt alapozza meg a történetet és a karaktereket is az író. A második rész egy tudományos kriminek felel meg, míg a harmadik gyakorlatilag egy amerikai katasztrófafilmre hajaz. A befejező fejezet elég összecsapott és elvont a könyv egészéhez képest, de azért tűrhetően lezárja a történetet és még egy kis epilógust is kapunk a végére, ha bele akarunk pillantani a jövőbe.

Összesen két zavaró elem volt a könyvben amit megemlítenék. Az egyik a szereplők kérdése. Lehet hogy a hiba bennem van, de én nem különösebben kedveltem meg a karaktereket. Nem mondanám, hogy ellenszenvesek voltak, inkább csak érdektelenek. Ugyan gyakran kaptunk bepillantást a fejükbe és a múltjukba, de engem annyira magával ragadott a történet, hogy szinte feleslegesnek tartottam az ilyen személyes kiruccanásokat, és inkább mentem volna tovább a sztorival. Általában reklamálok a karakterek gyenge felépítése miatt, de ebben az esetben nem éreztem szükségét a háttértörténeteknek, amiben Herr Schätzing néha annyira elveszett, hogy olyan személy életéről olvashattunk oldalakon keresztül, aki három oldallal később meghalt. Ki kíváncsi erre kérdem én? Mi garázdálkodik a tengerekben azt mondjátok!

A másik ami bosszantott az a könyv terjedelme volt. Az csak egy dolog, hogy kényelmetlen és hordozhatatlan (bocs, de nálam ez is szempont), de ami az elején érdekfeszítő ködösítés, az a végén idegesítő szöszmörgéssé vált. A furcsa az, hogy tulajdonképpen a végén se volt unalmas, egyszerűen csak elveszítettem a türelmem. Mint ahogy a tanórák se lehetnek végtelenek, mert az ember egy idő után egyszerűen fizikailag képtelen koncentrálni, azt hiszem egy könyv esetében is be vagyunk kalibrálva egy elviselhető hosszra. Legalábbis én. 1000 oldal egyszerűen túl sok. Már annyira meg akartam tudni mi lesz a vége, hogy a számomra érdektelen részeket egyszerűen átlapoztam.

A fentiek ellenére kihangsúlyozom, hogy nem először olvastam mégis el ezt a monstrumot és másodszorra is tetszett. Összetett és elgondolkodtató, olyan témákat érint direkt, de nem szájbarágós módon, mint a környezetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás, valamint megkérdőjelez alapvető, de talán hibás elképzeléseket az emberi faj felsőbbrendűségéről. A sok szereplő előnye a meglátások különbözősége. A Raj igazából nem alakít ki egyértelmű álláspontot semmivel kapcsolatban, inkább ütközteti a véleményeket és így lehetőségünk van egy szimpatikusat választani. Ez volna a lényeg nem? Tessék gondolkodni.

Frank Schätzing:  Raj
(Der Schwarm)
Athenaeum 2000 Kiadó

TRIVIA

Naná, hogy megfilmesítik! Mit nem? A jogokat már régen eladták, Uma Thurman produkciós cége vette meg közösen német producerekkel még 2006-ban és azóta is készítik elő. Állítólag 2015-re tudják bemutatni a filmet. De ha azt nem tudjuk kivárni játszhatunk a könyv alapján készült társasjátékkal is. A szabályok leírása némileg spoilerveszélyes, úgyhogy csak ennek tudatában kattintsatok a linkre.

 
Back To Top