Vámpírnaplók! Csapó négy!

Ahogy közeledik Október 11-e, a Vámpírnaplók negyedik szériájának premierje egyre több információmorzsával gazdagodunk az új évadról. Íme egy pár adalék, hogy kihúzzuk még ezt a pár hetet. 

Legelőször is megjelent az első hivatalos promókép a hármasunkról. Szépek, mint mindig, de a pózokban nem sok eredetiség van, meg kell mondjam.Azt hiszem szándékos, hogy Elena ennyire távolságot tart a fiúktól, mert a legutóbbi bújós photoshoot a harmadik szériához sok találgatásra adott okot. Lássátok legott az új fotót:  

  

Fotóból van még, kiadták az első hivatalos pillanatképet is a sorozatból, ami a vámpír Elenát mutatja. Ez alapján nem érzékelhető nagy változás az ember Elenához képest, azt mondom. Talán kicsit elgyötörtebb, de ez érthető is, mert hát láthatólag ketrecben tartják szerencsétlen friss-vámpírt. Nina Dobrev saját szavaival így meséli: Elena nem akar embervért inni ezért éhes, és zabos... Az új természete állítólag jelentősen meg fogja bolygatni a személyiségét is, valamint az érzéseit a Salvatore fiúkkal kapcsolatban. Mintha eddig nem lett volna elég bonyolult...

Van még egy-két casting hír is a VD háza tájáról. Az első Phoebe Tonkin, akit korábban a megbukott The Secret Circleben láthattunk bosziskodni. Most csatlakozik a vámpír és hibridcsapathoz, mert Tyler egyik régi barátnőjét fogja alakítani. Érdekesség, hogy Phoebe-nek és a Rebekah-t alakító Claire Holtnak nem ez az első közös munkája, éveket lehúztak együtt az ausztrál Sellőmesék sorozatban. Mystic Fallsba jön még David Alpay (Tudorok, Borgiák) is Shane Professzor szerepében, aki viszont Bonnie ismerőse.

Szóval lesz itt újdonság rendesen, már csak egy kiadós trailerre várok, de annak is biztos hamar eljön az ideje. Ha megérkezik azt is felteszem. Addig is élvezkedjünk a harmadik évad legjobb akaratlan poénjain, vagyis a bakiparádén. Enjoy!

Korra legendája végre magyarul

A Nickelodeonon tegnap mutatták be a Korra Legendáját, de mivel ez csupán egy előzetes volt az Avatar szupermaraton után még senki nem maradt le semmiről. Szeptember 1-én indul be igazából az új sorozat. Tessék bekapcsolódni.

Aki elmulasztotta volna az Avatar sorozatot eddig, az most sürgősen pótolja be, mert a folytatás, a Korra legendája még nagyobb durranásnak ígérkezik, mint a sikersorozat elődje. Korra története 70 évvel Aang-é után kezdődik és a világ eléggé megváltozott az utolsó léghajlító ideje óta. A nemzetek egyesültek Tűz ura Zuko uralkodása alatt és ennek az új birdalomnak a fővárosa Köztársaság város lett. Csakhogy a virágzó metropoliszban sem felhőtlen a boldogság, ezért érkezik oda Korra, hogy Tenzintől, Aang gyermekétől megtanulja az utolsó elem, a Levegőidomítás csínját-bínját és megvalósítsa az elődje álmát a békés együttélésről, valamint felvegye a harcot az új ellenséggel.

Noha az eredeti széria sem volt nevezhető éppen gyermekmesének, a Korra legendája még ennél is komolyabbnak és sötétebbnek ígérkezik. A világ ábrázolása is sok újdonságot mutat, erősen steampunk irányba megy el, a sorozat alkotói úgy fogalmaztak, hgy olyan, mintha Manhattan Ázsiában lenne. Valóban. Korra már csak az évei alapján is felnőttebb karakter, mint Aang de lényegesen különböznek. Míg elődjében túltengett a kötelességtudat Korra kicsit meggondolatlan és heves, de a szíve a helyén van.

Szóval mindenki aki vevő egy jó kis stempunk/anime/fantasyra az kapcsolódjon be Korra legendájába Szeptemberben a Nickelodeon csatornán!

Vetítési időpontok: Szombat-Vasárnap 10.00 és 18.00, Nickelodeon csatorna

Magyar feliratos trailer, mert részletesebb , mint a magyar:

Sikolts, ha fáj!

Rachel Vincent új fejezetet nyit a paranormális és young adult témában. Megjelent a sikoltók sorozat első kötete magyarul, ami a banshee mitológiát dolgozza fel emészhető tinibarát verzióban egy kis nyomozással és romantikával. Jó lett.

Kaylee Cavanaughnak van egy kis problémája. Egész életében abban a tudatban volt, hogy a sikoltási rohamai mentális eredetűek, de aztán egy különös haláleset sorozat kapcsán felnyitják a szemét és megtudja, hogy nem beteg, csupán veleszületett képessége, hogy a halál közelségét megérzi és sikolt az eltávozandó lelkéért. Eddig alig volt pár alkalom ami előhívta volna ezt a képességét, de most egymás után haénak meg körülötte a fiatal lányok, látszólag teljesen értelmetlenül. Kaylee az új tudásával felvértezve maga áll neki kinyomozni, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. De vajon tud-e segíteni is?

Nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a könyvbe, hiszen a banshee mitológia még ismeretlen terep volt számomra. Az eredeti kelta szó a bean sidhe, ami nagyjából megegyezik az angol banshee kiejtésével, de nagy bánatomra magyarul a ludvérc fordítás mellett döntöttek. Szerintem simán maradhatott volna az angol szó, mert ez a ludvérc meglehetősen nevetséges és sokat levon a történet komolyságából. Én mondjuk lidércet, vagy sikoltószellemet használtam volna, ha mindenképpen magyarítani kell, no de engem senki se kérdezett... Mindenesetre a friss és egyelőre még nem túlhasznált a téma és ez nagyon használt a könyvnek. A jól ismert vámpír/vérfarkas/stb háttérrel ellentétben amit csak bizonyos mértékig lehet differenciálni, itt abszolút nem tudtam, hogy mire számítsak, így minden új információ érdekes és meglepő volt. Azért meg kell jegyeznem, hogy a világ kidolgozottsága ellenére azért voltak benne logikai buktatók és kicsit olyan szaga volt a dolgoknak, hogy az írónő a képességeiket írta a sztorihoz, nem a sztorit a képességeikhez. Minden egyes ludvérc tálentum nagyon is kapóra jött a történetben, és egyes ludvérc funkciók másra szerintem nem is használhatók, csak konkrétan arra, hogy ebben a cselekményben megmentsen embereket.Nekem egy fokkal jobban tetszett a kaszás mitológia, a maga morbid és szórakoztatóan bürokratikus módján. Imádtam, ahogy olvastam, hogy a kaszások kötött munkarendben, műszakokban dolgoznak, és a halál útjait az is megzavarhatja, ha a főnöknek elveszik a jelszava a halállistákat tartalmazó számítógéphez. Brilliáns. Remélem a kaszások a sorozat további részében is szerepet játszanak és jobban megismerhetjük a munkájukat.

Ami a cselekményt illeti az elég pörgős, mindig van miért továbblapozni. Nem mondanám, hogy nem számítottam valami ilyesmi befejezésre, de azért a vége tartogat néhány kis slusszpoént, amire biztos nem gondoltam volna. A ludvérc mitológia elemeit szépen adagolják számunkra de maradt bennem egy olyan érzés, hogy eddig csak töredékére derült fény. Hiába, kell valami a következő kötetbe is.

A karakterekkel azért volt egy kis problémám, de nem annyi, hogy leronts a könyvélményt. Kaylee egyébként a szokásos tini karakterekkel szemben nem annyira idegesítő figura, bár azért akadnak fura dolgai. Teljesen meg tudtam érteni a paráját amikor még azt gondolta, hogy a tüneteit mentális működészavar okozza és mindent beképzelt magának. Majd minden szempontból tökéletesen tiniként viselkedik és ezzel nincs is semmi baj. A problémám ott kezdődött vele, mikortól megtudta a származása titkát. Jó, jó, értem én, hogy mindig is sejtette, hogy ő más, de azért übergyorsan váltottunk át a biztos agyrákom van, azért képzelgekből, a nem vagyok ember és büszke vagyok rá állapotba. Minekutána kiderül, hogy ludvérc elég gyorsan szakértővé válik. Nem túl életszerű, hogy ilyen gyorsan feldolgozza a híreket, de mondjuk a történet tempója szempontjából mindenképpen szükséges. Nash karaktere, aki a suli szépfiúja és mellesleg Kaylee új szerelme nem tudta belopni magát a szívembe. A románcuk nagyon gyorsan kialakult és mindekutána eljutott a tetőpontig, amit a csók jelentett, Nasht már inkább csak mellékszereplőnek éreztem, aki folyton aggódik és mindenhol ott van, ahol nem kéne neki. Sokkal izgalmasabb karakter Tod, a kaszás, aki a titokzatos hátterével és a kiismerhetetlen jellemével borzolja a kedélyeket. Nem tudom, hogy ebben a sztoriban számíthatunk-e szerelmi háromszögre, de ha igen, akkor én egyértelműen Team Tod vagyok!

Szóval aki egy kellemes kis párnapos kikapcsolódásra vágyik egy kis természetfeletti romantikával és nyomozással annak feltétlenül ajánlom a Lélektolvajokat. Üdítő színfolt a sokszor egysíkú paranormális palettán és egy ígéretes kezdete egy kedves, de ugyanakkor morbid sorozatnak!

Értékelés: 

4,5/5

Rachel Vincent: Lélektolvajok

(My soul to take)

Sikoltók sorozat

Jaffa Kiadó

TRAILER:

Megvan a nyertes!

ÉÉÉÉS, megvan a nyertes!

Lent az űrlapon, láthatjátok a véletlenszerű kiválasztás eredményét, és a nyertes nevét! Aki ha magára ismer küldje el a postacímét a mullervaczil@gmail.com-ra, hogy el tudjuk küldeni neki a nyereménykönyvét, Arthur Madsen Az Elátkozott nap című könyvét az Álomgyár Kiadótól!

Köszönöm mindenkinek a részvételt, és maradjatok továbbra is olvasóim, hiszen sok érdekességgel és őszinte véleménnyel találkozhattok itt a blogon és remélhetőleg hamarosan új nyereményjátékkal is!

a Rafflecopter giveaway

Körkérdés

A blogokon kering már egy ideje ez a díj, és én már két kedves ismerőstől is megkaptam, így hát végre összeszedtem magam és én is válaszoltam a kérdésekre, hogy mindenki egy kicsit jobban megismerjen. 

A szabályok egyszerűek. aki megkapja a díjat, annak 11 kérdésre kell válaszolnia, 11 dolgot el kell mondania magáról és 11 újabb kérdést kell feltennie annak, akinek továbbítja.

Mivel én Lylia Bloomtól és Mireztől is megkaptam ezért most kétszer 11 kérdésre fogok válaszolni!

Nos, a 11 dolog magamról:

1. Néha titokban vásárolok könyveket, nehogy a család megtudja, hogy már megint…
2. Két kisfiam van, mindkettő imádnivaló rosszcsont
3. A könyveim egy részét elajándékoztam (még a rukkola előtt!) mert nem volt elég hely nekik a lakásban
4. Szeretek rajzolni
5. Egy novellám már megjelent kiadásban
6. Írószerfétisem van, imádom a szép tollakat, noteszeket, könyvjelzőket stb...
7. A legtöbb jelenetötletem a buszon támad, így mindig van nálam papír és toll
8. Van egy macskánk, de inkább kutyapárti vagyok
9. Az álommunkám egy kiadóban dolgozni (eddig még nem jött össze L )
10. Minden Jane Austen adaptációt megnézek filmen, vagy tv-sorozatban, legyen az bármilyen bugyuta
11. Imádok moziba járni

 És most a kérdezz-felelek...

Mirez kérdései:

1.Szoktál-e könyvet ajándékozni? Hogyan választasz?

Csak annak akit nagyon jól ismerek, és hasonló az ízlésünk. Általában olyan könyvet adok, amit már én is olvastam és tudom, hogy jó.

2.Melyik a kedvenc műfajod? Miért?

Több is van. Fantasy, urban fantasy, sci-fi, horror és némileg kilógva a sorból a viktoriánus romantika.

3.Szokott-e zenékről könyv eszedbe jutni, vagy akár csak egy jelenet?

Igen, gyakran. De zenére szokott sokszor ihletem támadni a saját írásaimhoz is. Sok ilyen megzenésített jelenetem van.

4. És fordítva? Könyvről zene?

Ilyen nem szokott lenni J

5.Melyik az a könyves helyszín amit szívesen meglátogatnál?

Igazi, vagy díszlet? Mert nagyon szívesen elmennék Új-Zélandra Hobbitfalvára!

6.Melyik az a könyv, az eddigi olvasmányaid közül, aminek a legjobb volt az alapötlete?

Mostanában néha az volt az érzésem, hogy egy kaptafára mennek a regények amiket olvasok, de azért volt egy-két üdítő színfolt. A Szukkubusz dalában tetszett az új mitikus lény, a Vérbe öltözött Annában a kísértetszerelem. A Soulless steampunk stílusa is nagyon bejött! A Tűz és Jég Dala meg egyszerűen mindig megdöbbent. Most kezdek neki a Lélektolvajoknak, az is érdekesnek ígérkezik.

7.Mit szoktál csinálni, ha éppen nem olvasol, de van egy kis szabadidőd?

Írok. Dolgozgatok egy kicsit a saját regényeimen, hátha egyszer kikerülnek a hardwareből…

8.Volt-e olyan könyv ahol a gonosznak szurkoltál? Melyik? És miért?

Hajaj, ki számít gonosznak? Biztos volt ilyen, de most egy se jut eszembe. Majd ha előjön valami akkor frissítek…

9.Milyen könyvet olvastál idén április 4.-én, és hogy tetszett?

Ha én azt tudnám. Szerintem áprilisban valamelyik Végzet Ereklyéi könyvet olvastam és nagyon tetszett!

10.Van-e olyan könyv amit rajongva szeretsz és sosem unod meg az olvasását? Ha van melyik az?

A Büszkeség és Balítélet. Szeretem a történetet is, de Jane Austen stílusa mindig magával ragad. Akárhányszor elolvasnám azokat a csípős, udvarias köntösbe öltöztetett párbeszédeket!

11.Tudsz-e zűrzavarban olvasni? Vagy teljes nyugalomra van szükséged?

Akárhol tudok olvasni, mert akkor csak arra figyelek. A család bosszankodik is néha emiatt… Persze nyugalomban jobb, mert akkor kevesebbszer kell megszakítanom!

Lylia Bloom kérdései:

1, Fontosnak tartod ismerni egy író/írónő „magánéletét”, vagy elég, ha szereted a könyveit? Nem, igazából csak a könyv olvasása után szoktam utánanézni az írónak, értek is néha jó meglepetések emiatt. Volt olyan, hogy meg mertem volna esküdni, hogy férfiszerzőt olvasok, mire kiderült, hogy nőről van szó. Igazából nem számít.

2, Ha csak egyetlen dolgot kívánhatnál, mi lenne az?

Barrons könvesboltja J

3, És mi az, amiért feltétlenül magad akarsz megküzdeni, amit nem szeretnéd, ha egy kívánság hatására az öledbe hullna?

A gyermekeim. Minden küzdelmes perc velük megéri!

4, Ha valamelyikről le kéne mondanod melyik lenne az: az internet vagy a könyvek?

Huh, nehéz kérdés. A blogom miatt a kettő most eléggé összefonódik, de azt hiszem… áhh, nem tudok választani, feldobok egy érmét. A könyvek maradtak, internet nem. L

5, Hány évesen tudtad először, hogy igen, te már életed végéig könyvmoly leszel?

Nem tudok pontos évet mondani, amire vissza tudok emlékezni mindig is sokat olvastam.

6, Milyen hosszúságú történeteket szeretsz írni? Novellákat, vagy inkább regényeket?

Inkább regényeket, de eddig nem sikerült még egyet se befejezni. De mindegyik itt van a fejemben, csak időhiányban nem tudom őket materializálni. A novellákkal könnyű, mert hamar befejezem, de ott mindig korlátozom magam. Csendesen bevallom, hogy szoktam írni a fanfictiont is, az kábé a kettő között van…

7, Hány írásod van, ami publikus, bárki számára elérhető?

Egyelőre egy (ha nem számítjuk a fanfictiont). Az Ulpius-ház novellapályázatának keretében az én novellámat is kiadták, így e-book formátumban elérhető a kiadó e-book vásárlói felületén. De remélem egyszer valamelyik regényemet is kiadják. Az lenne az egyik nagy álmom.

8, És mennyi, ami csak az asztal (vagy a számítógép) mélyén pihen?

Hát a számítógépben most kettő félkész regény található, igyekszem mindig dolgozni rajtuk, de egyelőre csak fejben tudtam befejezni őket.

9, Van olyan történeted, amit már megbántál, hogy nyilvánosságra hoztad?

Nem, minden kritikának örülök. Ha valakinek tetszik, és azért ír vissza akkor nagyon boldog vagyok, de nem sértődöm meg az építő kritikán se.

10, Melyik az a könyv, amit szerinted a világon mindenkinek ismernie kéne? (Egy mondattal indokold meg, hogy miért pont az.)

Szerintem A Gyűrűk ura hozzátartozik a fantasy alapműveltséghez. Mindig elcsodálkozom rajta, hogyha valaki nem ismeri.

11, Van olyan író/írónő, akiben nagyot csalódtál? (Ha nem akarod, nem muszáj megnevezni.)

Laurell K. Hamilton Anita Blake könyveit nagyon szerettem az elején, de aztán nagyon elvadultak. Ez csalódás volt, kicsit úgy éreztem, már csak pénzcsinálás számára minden újabb könyv, de mondanivalója nincs.

 Az én kérdéseim pedig:

1. Van valamilyen könyves babonád?
2. Szoktál kölcsönadni könyveket?
3. Mi volt az eddigi legjobb könyvélményed?
4. Mi volt a legrosszabb?
5. Szereted, ha megfilmesítenek egy könyvet? Melyik volt a legjobb adaptáció szerinted?
6. Mennyi olvasatlan könyv pihen a polcodon?
7. Férfi karakterekről nemrégen szavaztunk, na de ki a legkedvesebb női karaktered?
8. Van olyan könyved amit csak a borítója miatt vettél meg, mert túl szép volt, de tudtad, hogy nem lesz jó?
9. Volt olyan könyv, ami nagyon messze állt a stílusodtól, de mégis tetszett?
10. Kinek a könyvajánlásait fogadod el legszívesebben?
11. Van olyan téma, amitől már csömöröd van?

Akiknek továbbadom a díjat (már annyira körbejárt, hogy nem tudom kinek, úgyhogy kivételesen nem lesz 11). Ha valaki már magkapta, akkor nyugodtan mellőzze…

@lilice

@Joby

@gica04

@Jean

@Kristine

@Amy_Black

@rhalmai

@FFG

 Köszönöm a díjat és a lehetőséget, és előre is köszönöm a válaszokat!

Ikerhatás

Az első, ami megragadja az ember figyelmét ebben a könyvben, az a borító. Elég horror. Az a gonosz szem ugyanis, ami ott látható valójában egy ijedt szem, csak fordítva. Ennyi lenne csak? Az gonoszság valójában félelem, csak egy más szögből?  Az elátkozott nap telve van ilyen kettősségekkel.

Az első kettősség rögtön a történetből adódik. Egy fiatal házaspár a kórházba igyekezve súlyos balesetet szenved, és a kilenc hónapos terhes édesanya éppen, hogy csak világra tudja hozni ikerfiait, majd életét veszti. Az egyedül maradt gyermekek árvaházba kerülnek, ahol hamar kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben körülöttük, mert minden évben a születésnapjukon különös és érthetetlen halálesetek történnek, amiknél csakis ők vannak jelen. Neil és Adam körül hullanak az ápolók és nevelők, mind ugyanolyan módon hal meg, és úgy tűnik, míg az egyik gyermeket ez nagyon megviseli, a másik kifejezetten élvezi. A harmadik eset után szétválasztják az ikreket és nevelőszülőkhöz kerülnek, de vajon elkerülhető-e, hogy ismét tragédia történjen?

Meg kell mondjam, a könyv alapötlete nagyon bejött. Chucky és a Jófiú óta kizár a hideg az ártatlan kinézetű gyilkosoktól és a csecsemőkorból éppen csak kiérő Brown ikrek aztán elég cidris elkövetők lettek, kicsit sajnáltam, hogy ezeket a kisgyermekkori tetteiket nem olvashattam részletesebben kidolgozva, kicsit félelmetesebb kiadásban. Persze így ez sokkal olvasóbarátabb lett, mert kellően ijesztő, de azért még nem túlzottan durva. Ez a kis engedmény azonban senkit ne tévesszen meg, mert a végére elég idegpróbáló dolgok történnek, gyengéd lelkületű olvasóknak igencsak össze kell szedniük a merszüket, mert Adam, a „gonosz” iker, elég csúnyán elindul lefelé a lejtőn, és ocsmányabbnál-ocsmányabb bűnöket követ el.

Én nem vagyok naposcsibe, olvastam én már ennél durvább sztorikat is, de Adam cselekedetei még nálam is kiverték a biztosítékot. Mintha szándékosan (és gondolom az író részéről szándékos is volt) a legmegvetendőbb bűnöket követné el a legvétlenebb áldozatokon. Szinte csak és kizárólag vele szemben tehetetlenekkel kezd ki (gyermekekkel, idősekkel, vakokkal) így a bűnei egyrészt durvábbnak tűntek, de gyávábbnak is. Én azért bevallom kíváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha a huszonéves suhanc, aki csak a nála gyengébbekkel bír el összetalálkozik egy két méteres díjbirkózóval. Jól elgyepálták volna, az tuti. Szóval a pszichopata gyilkos inkább csak egy meghasadt tini, aki valami ismeretlen ok folytán gyűlöli a világot. Mert hogy miért történt, hogy Adam őrült és destruktív lett, Neil, a testvére pedig jóságos és szelíd, az nem igazán derült ki. A hogyanra megkapjuk a választ a könyv végén, de a miértre nem. 

A másik ami erős idegrendszert kíván a könyvben, az a nyelvezet. Akit zavar a káromkodás, az a kezébe se vegye ezt a könyvet. Én mondjuk nem vagyok erre érzékeny, és azt hiszem, hogy egy ilyen stílusú könyvben el is fér az ilyesmi, szóval ez inkább csak óvatosságra intés, mint kritika. Egyébként azt szórakoztatónak találtam a könyvben, hogy mégha nem is tudtam volna, hogy magyar író munkája akkor is felismertem volna a magyar humort. Különösen Cooper nyomozó stílusa egyezett meg teljesen a honi suttyó viselkedéssel, ezt bárhol a világon fel lehet ismerni. Nem tudom, hogy az író járt-e Amerikában, de elég részletesen és alaposan tárta elénk a külhoni részleteket (néha mondjuk nem is lett volna szükség a történet szempontjából ekkora belemélyedésre). Vicces volt ebben a környezetben ennyire hungarikumként viselkedő szereplőket látni. A szereplők egyébként mind elég kidolgozott háttértörténettel rendelkeztek, nem lepődnék meg rajta, ha egy-két életmintát a saját ismerősei közül kölcsönzött volna a szerző. Ebben a tekintetben kicsit Koonztra emlékeztetett a stílusa, aki néha szintén többoldalnyi infót szolgáltat olyan karakterekről is, akik azután már csak két oldalt élnek.

Amiket keveselltem a könyvben: karakterépítő jelenetek és a párbeszédek. A történet inkább leíró jellegű, mintsem interaktív és ez egy kicsit a szereplők hitelességére megy. Jobban szeretem én magam eldönteni egy figuráról, hogy jó ember és szerethető, vagy hogy velejéig romlott, mintsem, hogy megmondják nekem, hogy bizony XY ilyenné, vagy olyanná lett az évek alatt. Ezt vagy elhiszem, vagy nem, de a saját véleményemben mindig bízom. A mesélő stílus azonban nem engedte, hogy mélyebben belelássunk a személyiségekbe, inkább elmondta, mintsem felépítette őket.

Összességében azt mondanám, hogy egy meglepően igényes kivitelezés (az Álomgyár kiadónak is ez a első könyve, de nagyon könnyen forgatható és szép) mögött egy kemény thriller rejtőzik, ami ugyan talán még nem egészen kiforrott, de azt hiszem mindenképpen ígéretes kezdet egy elsőkönyves szerzőnek. Az írónak előkészületben van a második könyve is a kiadónál Éber kóma címen, ennek a bemutatóját Az elátkozott nap szintén elég ijesztő trailerjével együtt megnézhetitek lent.

És ne felejtsétek, hogy a könyvet most még néhány napig a blogon található nyereményjáték keretében meg is nyerhetitek! ITT!

Arthur Madsen: Az elátkozott nap
Álomgyár kiadó

Új nap virrad! Hamarosan!

És hamarosan új nap virrad! A Cor Leonis kiadó megosztotta velünk az információt, miszerint 2012. szeptember 17-én várható a Tündérkrónikák ötödik és egyben befejező kötetének a megjelenése. Már csak utómunkálatok zajlanak, és most már tényleg nem kell sokat várni, hogy a kezünkben tarthassuk ezt a gyönyörűséget!

Be kell valljam én már olvastam angolul ezt az epizódot és higgyétek el nekem hogy ez a sorozat legfrenetikusabb része, egy nagyon-nagyszabású és megdöbbentő befejezés egy izgalams és fordulatokkal teli könyv után! A legkedvencebb könyvem és már nagyon várom, hogy magyarul is elolvashassam!

A kiadó fülszövege így szól:

Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy most ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak "rózsaszín" közjáték volt.

A nővére miatti bosszú már nem elég, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos.

A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit önnön hibájából elvesztett.
Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de az Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!
Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy haladunk a történet vége felé.
Az Új nap virrad elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és el sem ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár.
Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történt valójában V’Lane-nel? És egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb: maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?

Meg is nyerhetitek a könyvet, több helyen is!

A Cor Leonis Kiadó banner és trailerkészítő játékot hirdet. Itt nevezhettek!

Wee blogján pedig a sorozat eddig megjelent köteteiből kell idézeteket felismernetek egy Új nap virrad-ért! Ide kattints!

 

Begging you for Mercy...

Mivel most egy akció keretében gyors egymásutánban elolvastam a Mercy Thompson sorozat első két kötetét, ezért így egyben, egy posztban osztanám meg a véleményemet róla. Meg azért is, mert így a negatív és pozitív észrevételeim szépen kiegészítik egymást. 

No de, miről is van szó? Mercy Thompson történetét A Megszólít a hold című kötetben kezdjük megismerni. Mercy autószerelőként dolgozik Tri-Citiesben, ahol egy vérfarkas a szomszédja, egy gremlin a volt főnöke és többek között a vámpírok autóit javítgatja. Minden nem furcsa a lány számára, hiszen maga is amolyan természetfeletti lény, járó ugyanis, magyarán olyan alakváltó, aki prérifarkassá képes változni. Mercy világában másnak se ismeretlenek a mágikus teremtmények, hiszen évtizedekkel ezelőtt felfedték magukat a nyilvánosság előtt. Persze csak részben, csak a kedvesek és aranyosak. Egy-két halott vérfarkas biztos felborzolta volna a lakosság idegeit, Mercyt is kihozta a sodrából. Az első kötetben ezeknek a halálesteknek járunk utána, hogy aztán a következőben egy démonlovas vámpír ijesztgesse Tri-Cities lakosságát. 

A Mercy Thompson sorozatot olvasva az első, ami megtetszett, az a világ bonyolultsága és a kidolgozottsága volt. Elég változatos természetfeletti áradattal találkozhatunk a könyvekben és mindegyiküknek megvannak a maga szokásai, politikai játszmái és dominanciaharcai. Ezekbe mindkét kötetben olyan részletességgel belemegyünk, hogy már-már túl sok is. Az első könyvben mindenképpen. Az ígéretes kezdet után ugyanis módfelett bonyolulttá és teljességgel érthetetlenné válik a történet. Mercy nyomozása nagyrészt fejben zajlik, összeszedetlen gondolatmenetein még maga Sherlock Holmes sem tudna kiigazodni. De nem is nagyon akarna, mert lényegében teljességgel érdektelen a cselekmény, engem például abszolút nem izgatott mi fog történni és ez bajos, mivel másról nemigen szólt a könyv, eltekintve azoktól a teljesen felesleges holtvágányoktól, amik egyáltalán nem kapcsolódtak a sztorihoz, de karakterépítő jellegűnek sem igazán lehetett nevezni őket, ergo nem is sejtettem, hogy mi a szerepük a könyvben. Egyáltalán nem spoiler, ha elmesélem, hogy konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor Mercyt és Samuelt, a vérfarkast (aki farkasalakban van és elvileg dühös) lekapcsolja a rendőr és oldalakon keresztül elbeszélgetnek róla, hogy Samuel milyen szép farkas, majd kedvesen hagyja, hogy megsimogassák. Felfoghatatlan.

Megmondom őszintén, ha nem kettőt egy áráért kaptam volna meg a sorozatot az első kötet után biztosan nem vettem volna meg a következő könyvet, de így azért belekezdtem. Szerencsére. A második könyv, a Vér Kötelez ugyanis kiválóan kijavította az első hibáit és nagyszerű olvasmány lett. A cselekmény itt igazán izgalmas, a démonidéző vámpír utáni nyomozás már teljesen lekötött, de más téren is nagy az előrelépés. Mint például a karakterek kifejtése. Az első részben felületesen megismert szereplők itt végre kaptak egy kis mélységet (már a legtöbb) és szervesen kapcsolódtak a fő történetszálhoz, míg a korábbiakban csak egy csomó odadobott karakter voltak. Mert karakter az aztán bőséggel akad itt. Megmondom őszintén nekem a legtöbb kedvencem ezek között a mellékszereplők között volt, mint például Warren a meleg vérfarkas, vagy Zee a titokzatos fémműves. Az első kötetben alig megismert Stefan a vámpír (akiről akaratlanul is mindig a Vámpírnaplók Stefanja jutott eszembe…) is a kedvencek közé került a második kötetben. Szintén fejlődés, hogy Mercy itt is futott néhány kerülőúton, de míg a Megszólít a Holdban ezek feleslegesek is maradtak, itt a végére azért szépen belesimultak a sztoriba. 

A másik, ami nem derült volna ki a második történet elolvasása nélkül, hogy Mercy Thompson tényleg egy jó karakter. Ő olyan badass csaj, aki nélkülözi a hasonló jellegű írásokban előforduló szuicid jellemvonást. Hiába tökös nő, azért ismeri a korlátait és nem roham bele mindenféle öngyilkos akcióba, hogy aztán jól megmentsék, vagy valami elég nyakatekert módon kerüljön ki belőle rejtett képességei felszínre törésével, etc... Mérsékelten erős hősnő, ha lehet ilyet mondani, és ez nagyon szimpatikussá és hihetővé teszi. Mercynek nagy szíve van és rengeteg barátja, akiktől nem átall segítséget kérni. Nem fél bevallani, ha fél, vagy fáj neki valami, de ennek ellenére ha szükség van rá, bizony nem futamodik meg. Mellőzi az arroganciát és lelkiismeret furdalása van, ha bántania kell valakit, egyszóval a legreálisabb urban fantasy hősnő akivel volt szerencsém találkozni. 

Az egyetlen negatívum, amivel mindkét kötetben szembesülnöm kellett, az a szerelmi szál kidolgozatlansága volt. Igazából nekem akkor se hiányzott volna, ha egyáltalán nincs ilyen benne, de ha már belegyúrtuk a kötelező szerelmi háromszöget (illetve a végére már ennél is többszöget), akkor jobb lett volna, ha ezzel nem csak a nagy gonosz legyőzése után, a könyv végén mellékesen foglalkozunk, hanem építgetjük közben is. Így kicsit olyan érzésem volt, hogy az írónő ezzel egyáltalán nem is akart foglalkozni, csak a lezárás után eszébe jutott, hogy hoppá, nem is volt csók, ezért gyorsan bezsúfolt néhányat. Nem kellett volna. 

Egy szó mint száz, ha valaki már olvasta az elsőt, és elment a kedve a sorozattól, annak azt mondanám, hogy vesse bele magát a másodikba, mert abban nem fog csalódni. Aki még egyáltalán nem kezdte el, annak pedig azt, hogy kezdje a másodikkal, nem fog lemaradni semmiről, mert az írónő szépen elismételgeti a már ismert részleteket, szóval nem lesz szükség az első kötet információkészletére, a cselekményéről, pedig szinte nincs is szó a következőkben. 

Remélem, hogy Mercy története a második kötet szellemében fog folytatódni, mert ha igen, akkor új kedvencem lesz!

Értékelés:

Megszólít a Hold:2/5

A vér kötelez:4,5/5

Patricia Briggs: Megszólít a Hold

Particia Briggs: A Vér kötelez

(Moon Called, Blood Bound)

Mercy Thompson sorozat

Agave Könyvek

A sorozat további részei:

• Megszólít a Hold (Moon called)
• A vér kötelez (Blood bound)
• Iron Kissed
• Bone Crossed
• Silver Borne
• River Marked
• Frost Burned