Scar - A szivárgó sötétség kezdete

A Scar volt számomra az év meglepetés könyve (merthogy még tavaly olvastam). Magyar írótól ilyen színvonalas és nagyszabású könyvet keveset tudok említeni és ezért a Szivárgó Sötétség sorozat első kötete abszolút a kedvenc kategóriába került számomra.

On Sai: Scar
	Scar körül sok a titok. Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll. Artúr körül sok a halál. Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett. Don körül nagy a csend. A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke. Lucy körül nagy a rend. Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe. Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat. Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében? Létezik egyáltalán szabad akarat? A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban? Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
Kiadó	Könyvmolyképző Kiadó
Sorozat	Szivárgó Sötétség I.
Oldalszám	527 oldal
Kötés	Puhakötés
Fordító	-
Megjelenés	2013.12.13.
Goodreads rating	5.00

Kezdjük rögtön a bevezetéssel. A legnagyobb meglepetés akkor éri az embert, amikor a könyv befejezése után újra elolvassa az addigra már feledésbe merült előszót, melyet első olvasáskor még egyáltalán nem is érthet. Ez mutatja meg igazából a könyv komplexitását és azt a gondos tervezést, amellyel felépítették. Izgalmas, lendületese végig a regény, ami egy fantasztikusan összetett világra épül. Csodálom az írónőt amiért egy egész univerzum teremtése mellett még apró nüanszokra is jut ereje kigondolni, olyan apróságokra amelyek csak a a szereplőket teszik élővé, és a világot hitelesebbé, valóságosabbá. Csodálatosan részletes minden és nagyszerűen vág egybe, még akkor is, ha az elején egy kisit soknak, túl bonyolultnak tűnik. Nem szabad elcsüggeni, hamar beletanul az ember a csillagközi politikába és társadalmi viszonyokba. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fog meglepetésekkel találkozni. Ellenkezőleg. A döbbenetek kiválóan felépítettek, azok a fajták, amikor a meglepő fejlemény utána  fejedhez kapsz, hogy ugyan hogy nem gondoltál erre eddig, mikor teljesen egyértelmű. Hát azért nem gondoltál, mert elsodort az áramlat ami Scar.

Scar, akinek a személyében egy okos és határozott főhősnőt kapunk, aki érzelmekkel és hittel teli, és nem riad meg semmitől, ha elszánja magát valamire. Csodálom a megingathatatlan hitét és a rendíthetetlenségét, Ő valóban nem csak főszereplő, de hősnő. Noha Scar nevét kapja a kötet és vitathatatlanul ő áll a történet középpontjában, de nem Ő a változás egyedüli gyújtópontja. Ahogy a fülszöveg is ígéri több szempontú és több párhuzamos szállal rendelkező történetet kapunk, amelyek persze több helyütt összekapcsolódnak, de így más karakterek szemszögéből is megismerhetjük a szövevényes és meghökkentő sztorit. Ezek a nézőpontok pedig aztán jelentősen eltérnek. A már említett Scar mellett kapunk egy a hitéből kissé kiábrándult férfit, egy enyhén megbomlott, de emellett kivételesen nagy hatalmú, törekvő mentált, és a személyes kedvencemet, a rendszert bíráló, renegát mentált, aki megkérdőjelez mindent, amit eddig hitt.

Igen, Don az én szívem csücske, mert az ő fejében összpontosul minden amiről ez az egész sztori szól. A tudomány és vallás szembenállásáról, arról, hogyan szembesültnek a különböző emberek a hittel és mit gondolnak a felsőbb hatalom létezéséről. A Scar-ban egyértelműen kapunk a megközelítésekből választási lehetőséget. Egyrészt ott vannak a rejtőzködő keresztények, akik nevelésükből adódóan hisznek, a világ többi része, akik nem és a mentálok egy csoportja, kik ugyan tudományosan le tudnak írni egy entitást, akit nem értenek. Ezek az egymással szemben álló nézetek ütköznek a könyvben, de szerencsére anélkül, hogy az egész vallási vitába torkollna. Finoman, de jól érezhetően és kimondottan beszél erről a témáról, miközben az akció-dús és lendületes cselekmény rohan tovább.

Mindezt egy olyan környezetben ami erősen sci-fi, hiszen mégiscsak az űrben járunk, de egy kicsit fantasy is az írónő által teremtett mentál fajjal. Azért mondom, hogy teremtett, mert mentálokról ugyan olvashattunk más regényfolyamokban, de biztos nem olyanokról, mint ezek a kimért, analitikus és hatalmas lények. A közel mindenható mentálok társadalma és képességei csodálatosan kidolgozottak és rejtélyesen borzongatóak. Különös, hogy egy vallással foglalkozó regényben olyan lényekkel találkozunk, akiknek ilyen felsőbbrendű hatalma van és mégis ők a legjobb ellenpont a hithez nagyon is régi keresztény módon közelítő Scarnak.

Summa: szövevényes, cselekményes és akció-dús regény egy olyan világban, ahol a vallás ugyan tilos, de mégis nagy szükség lenne rá. Különleges és eredeti lények és karakterek keresik önmagukat és Istent, mind különböző módon.

Halál a csillagokban

A Gócpont meghökkentő lezárása után megmaradt bennem a vágy, hogy visszatérjek ebbe az univerzumba, ahol az emberiség már nem csak a Földet, de az egész Naprendszert belakja. Ebbe a világba és lehetséges jövőbe kalauzol minket vissza Stephen Paul Thomas, aki ezúttal rövid történeteket oszt meg velünk a Gócpont világából.

Stephen Paul Thomas: Halál a csillagokban
	A halál tabu. A halál érthetetlen, befogadhatatlan és elkerülhetetlen. Az ember egyik legősibb vágya a halál feletti győzelem, mert a halált nem tekinti az élet részének. Bele kíván szólni a ""nagy körforgásba"", lassítani a forgató kerekét, Istent játszani... ""Az utóbbi évek egyik legjobb sci-fijének (Köki Terminál könyvesbolt)"", a Gócpont szerzőjének, Stephen Paul Thomasnak legújabb könyvében olyan történeteket olvashatunk a talán nem is olyan távoli jövőből, amelyben a főszereplők különböző utakat keresnek és járnak be azért, hogy saját életüket (vagy másokét) meghosszabbítsák. Egyesek számára a lélek, mint a testet is túlélő entitás, a jövőben az élet magától értetődő része lesz, miközben mások ugyanúgy halnak meg, mint korábban már annyian: betegségben, áldozatokként, megöregedve vagy életüket adva másokért. A túlélésért, a hatalomért, a pénzért és az élet meghosszabbításáért folyó nagy küzdelemben gyakran az emberiségnek is fizetnie kell: felsejlik a kollektív halál képe is. A Gócpont konspirációs sci-fi regény kolonizációs korszakában játszódó, a szerző grafikáival illusztrált történetek természetesen az életről szólnak. Válaszokat keresnek az elöregedett test gyógyítására, kicserélésére, a lélek hallhatatlanságára, és ezeken keresztül arra: legyőzhetővé válik-e az emberiség egyik legnagyobb ""ellensége""? Kell-e, szükséges-e a fizikai való már-már értelmetlennek tűnő meghosszabbítása? Hiszen ahogy a csillagok elmúlnak, kihunynak, úgy múlik el testünk is, visszatérve az univerzum anyagához... Legyőzhető tehát a halál? A válasz jelenleg az emberiség jelentős része szerint: igen. Csak kérni kell... "
Kiadó	Articity Kiadó
Sorozat	Gócpont univerzum
Oldalszám	256 oldal
Kötés	Puhakötés
Fordító	-
Megjelenés	2013.
Goodreads rating	5.00

Izgalmas már az ötlet is, hogy ezúttal nem korlátoz minket a cselekmény, nem köt oda minket a történethez, hanem szabadon csaponghatunk térben és időben, hogy megismerjük a legkülönlegesebb sztorikat ebből a csillagrendszerből. Stephen Paul Thomas a Halál témája köré fűzte fel ezt a novellagyűjteményt, de többről szólnak ezek a rövid elbeszélések, mint a halál ténye. Mert ugye meghalni csak egyféleképpen lehet, de a halálig eljutni, az életünk végéhez érkezni sokféleképpen. Ezekből kapunk ízelítőt egy olyan körítésben, ami ugyan ma még talán tudományos fantasztikumnak tűnik, de nem elképzelhetetlen. 

Hallunk majd az írótól túl hosszú életről, kegyes halálról, az élet büntetéséről, erőszakos és önként vállalt elmúlásról, sőt az élet halál utáni prezervációjáról is. Csupa olyan dolog, aminek technikai részleteit csak a jövő adhatja meg, de az erkölcsi tartalom és a morális dilemma ma is megvan és mindenképpen gondolkodásra késztet. Itt most nem a "mi volna ha?" hanem a "mi lesz ha?" a kérdés. Mert biztosan lesznek olyan esetek a jövőben, ahol az élet és a halál már döntés kérdése. Nem árt már most elgondolkodni rajta.

Nem tudok elmenni amellett, hogy meg ne jegyezzem, hogy milyen kellemes élményt nyújtott a könyv vizuálisan is. A szerző saját illusztrációival díszített lapok megadták a borongós és helyenként bizarr alaphangulatot az olvasáshoz, amelyet a hatásos borító csak fokozott. Szeretem az ilyen jó minőségben kötött és lélékkel kivitelezett könyveket, mert az azt jelenti, hogy az író/kiadó is energiát fektetett abba, hogy nekem ne csak az olvasásból, hanem már magától a könyv megérintésétől jó hangulatom legyen.

Stephen Paul Thomas novellagyűjteménye sci-fi műfajú, de tartalmában mindenképpen még annál is több. Örültem, hogy újra elmerülhettem ebben a sajnos túlzottan is valószerű jövőben és izgatottan várom, hogy hogyan folytatódik a Gócpont cselekménye A Mag című kötetben, ami állítólag még izgalmasabb és lebilincselőbb lesz, mint az előzménye. Legyen úgy.

Reakció: